Hajnal a Naplás tavon

A szombat reggeli hajnal, a Naplás tavon ért minket. Ködben, szürkületben érkeztünk még, hogy megcsodálhassuk a földek felett a narancssárga napkorongot. Ködre nem számítottunk, de az csak még szebbé tette a hajnalt. Végigmentünk a tó mellett, és a szántó felé vettük az irányt. Már kora reggel nagy volt a nyüzsgés, az elszánt horgászok, sorra érkeztek, de sokan voltak azok is, akiket ott a helyszínen, sátrukban ért a reggel. Kiderült, hogy madárgyűrűzés is lesz, megtaláltuk a hálókat az erdő beugró szegleteiben, de a nagy tömeggel járó eseményt nem vártuk meg. Rövid bejegyzésemben szeretném bemutatni, mit láthattunk fényképezőgépünk keresőjében. A nap ezzel természetesen nem ért véget, a következő blogbejegyzésben erről fogok mesélni. Addig is, az itteni, Naplás tavi képek ...

Varázslatos hajnal

 Ködben a táj

 Csendélet a tavon, indul a reggel

 Árnyalatok

 Kint a szántón

 Képeslap

 Narancsmesszeség

 Párában fürdik a föld

Melegszik az idő

 A tó keleti oldalán billegető cankó húzott el ...

Hangulatos és hűvös reggel ébresztett minket, egy nagyszerű nap kezdetén, hogy annak későbbi szakaszában további élményekkel gazdagodhassunk ...

A Naplás-tó körül

Az ürgefotózás után, új helyszínre, a Naplás tóhoz mentünk. Nem kedveznek ugyan az erősődő fények semmilyen fotózásnak, de a napunkból még jócskán volt hátra. Terveink arról szóltak, hogy a tó keleti részén átmegyünk a Szilas patakon, és a víz északi oldalán körbejárjuk a szántókat, az a melletti bokrokat, virágokat, tájat, lepkéket fotózva. Mostanában tényleg nagy örömöt, s változatosságot jelent számomra a rovarok, bogarak, lepkék fotózása. Régebben is érdekel, le is fényképeztem azokat, ha utamba kerültek, de mostanában tudatosan keresem az állatvilág ezen népes táborának egyedeit. Ahogy öregszem, még türelmem is egyre több van, a hajkurászásukhoz. Kis autózással, hamar eljutottunk a tóhoz, leszámítva a gyökér GPS-t, amelyik bevitt minket egy nagyon kátyús útra, úgy hogy minden út típus ki volt kapcsolva a rendszerben, kivéve a nem fizetős utakat. Na mindegy, ezen hamar túltettük magunkat, s kicsiny feleségemmel, már keresni is kezdtük a Szilas patak felett átvezető sima betongerenda "hidat".

Az első, akivel találkoztunk a híd felé

 Közeledik a vízi-világ

 Itt ömlik be a Szilas-patak (és a napfény)

 Rövid erdei szakasz újra

 A Naplás tó nyugati oldala felé nézve ...

 Ellenfényes nádszál az otthonom

 A hídon túl kezdődött a vadászat

 Ilyen vadállatok kerengtek körülöttünk

 A sakktábla lepke szépsége, és egyszerűsége megragad

 Ez az út is egyirányú (elvileg)

 A tó északi oldalán, mezőgazdasági területek húzódnak

 Azok felett pedig ragadozók keresik élelmüket

 Vannak, akik veszélyesen, fejjel lefelé  szeretnek élni

 A Katica bogár lárvája

 Kerekfoltú gyöngyházlepke

 Igen közelről engedte ...

 Hintaágyon

 Igazi különlegesség

 Csodás lepkék voltak mindenütt

 Kis színjátszólepke az ő kis pödörnyelvével

 Ha nem úgy esik a fény, nincs színorgia

 Ők tíz percig kergették, szerették egymást

 Laposhasú acsa

 Talán itt jobban mutat

Visszatekintés a déli partról atom-fényekben

Aki idáig elolvasta, kap most tőlem egy kis infót, csak mert most jön a nagy okosság ! Szóval a tó északi részén szántóföldek vannak, egészen más élővilággal. A patak környéke belvizes terület, a tó déli részén a Cinkotai kiserdő található, a tó nyugati oldala is izgalmas a patakkal, ragadozókkal, Fácánokkal, s megannyi különleges, évszakfüggő fajjal. Ezen a környéken 150 madárfaj jelenlétét regisztrálták, növény és állatvilága egyedülálló. Ez úttal nem a madarakra figyeltem, sokkal inkább a lepkékre, de sok fajt láttunk arrafelé, illetve más alkalmakkor, ősszel egyaránt. Ahogy a mobil aréna tesztoldala mondaná: Ajánlott.

:-)

Budapest Naplás-tó

Ezen a hétvégén konkrét céllal indultunk Steve barátommal a Naplás-tóhoz. Vadásszuk a Jégmadarat, s ezen a télen a Süvöltőt, s e két fajt az idei őszi szezonban már látták ott. Összekötöttük hát a helyet és céljainkat, s nekivágtunk ... 

Szombat délelőttre még szép időt, délutánra felhősödést jósoltak. Kiérve a területre tapasztaltuk, hogy egyáltalán nincsenek fények, csak felhők, és az a semmire nem jó szürkület, ami a fotózás hóhéra, ha csak nem húz az ember ISO-t felfelé, de akkor minden fotón kiég az égbolt. No de ha már ide, a város átellenes végére elautóztunk, nem adhattuk fel, bevonultunk hát a gátra, végig a víz mellett, és megnéztük azokat a helyeket, melyektől témát vártunk. Valahogy ezen a napon se fajok, se fények nem adattak. Azért körbejártunk a mezőn, végig a patak mellett ... Végül összefutottunk Fácánnal, Tengelicekkel, egy Nagy fakopánccsal, cinegékkel is. Láttunk elszállni, egy kb. 10-14 fős süvöltő csapatot, messze és távol tőlünk.

Induljunk együtt ...

 A tó bejáratánál a Helios-t vizsgáztattam

 Gyakorlatilag nem volt fényünk

 Egy kis napsütés, és a Helios életre kelt

 Végighaladva a gáton, ehhez a "túlfolyóhoz érkeztünk

 Miután bementünk a patak mellett, egy Fácánpár hímjét sikerült fotózni

 Jobb híján egy kis művészkedés :-)

 A patak mentén gazdag a fű

 Nagy örömömre, igen sok költőodút láttunk

 Széncinege vigasztalt minket

 Céltalan bóklászva, hosszú percekig volt társaságunk ez a nagy Fakopáncs

 Ez a kép nem rendelkezik fotó értékkel, de a manapság oly ritka Tengelicet mutatja

 Ebben a patakban még nem vermelték el magukat a békák

 Vissza a gát felé ... Magával vitte az színeket az ősz

 Egy kis Tőkés réce action-fotó

Békésen, egykedvűen ...

Úgy mentünk ki erre a helyre, hogy a http://www.birding.hu oldalon utána jártam, van-e Jégmadár és Süvöltő erre, pontosabban a két fajra kerestem, idei észlelést október 1.-től napjainkig, és mindkét fajt itt, a Naplás tónál látták. Jégmadár ügyben felvettem a kapcsolatot az egyik madarász társammal, aki el is mondta, hol látta a fajt. Mi csak a hangját hallhattuk, míg egy kisgyerek az ordibálásával el nem riasztotta a madarat.

Ez az alkalom igen soványkára sikeredett. Se fény, se madarak. Ráadásul hazafelé kezdett kisütni a nap, mikor már hazafelé úton voltunk, hogy visszacsöppenjünk a nagy büdös magyar valóságba. Erre vártunk egész héten, most ennyi jutott. Azért a víz szép volt, gyalogoltunk is pár kilométert, a jó levegőn.