Ausztria állatvilága

Az előző blogbejegyzésben bemutatott vidéken tett látogatásunk során, a tájképek mellett igyekeztem megörökíteni az állatvilágot is. Bár ez kirándulás volt és nyaralás, minek következtében nem nevezném az alkalmat természetfotózásnak, de született egy-két abba sorolható kép is. Ezeket gyűjtöttem itt össze, és mutatom be. Igyekeztem a fajokat úgy fotózni, mintha szabadban lennének, de nyilván egy állatparkban sikerült megörökíteni őket. Kivételt képez ez alól a Vízirigó, és a Hegyi billegető. Ezek a fajok nagy örömöt jelentettek számomra, mert Vízirigót egyszer láttam életemben a '90-es évek elején a Pilisben. Akkor még egy Zenit fotópuskával fényképeztem, és nem értettem hozzá. A Tair 300 mm ellenére is, nagyon kicsi lett a (papír)képen a madár, de megvan a fotó, mind a mai napig is. A hegyvidéki zúgó meredek sziklafaláról, a szerpentin szalagkorlátja mellett araszolva, lessátor nélkül, ennél közelebb most sem jutottam a fajhoz, de csodás élmény volt. Legyen ez egy szívemnek kedves válogatás, a Wild Berg állatparkból, és a Hohentauern-től lefelé vezető út mellől ...

Vízirigó (a 43. születésnapomon)

 25-30 méterről, 300 mm-en 

 Ez lett a legközelebbi kép, elég nagy vágással

 Igyekeztem minden oldalról fotózni

 Izgatottan rugózott

Röptében

Betársult a Hegyi billegető

Később sikerült róla egy kép, amin egyedül van

A folyó, egy másik szakaszán ...

A Wild Berg állatparkban nagyon szép témákat találtunk. Szeretném bemutatni azokat a fajokat, és azok képeit, melyeket épített környezet nélkül sikerült fotózni. Igen változatos, és nagy élményt adó paletta ez. A hatalmas terület bejárása 5 óránkba tellett, nagyon céltudatos haladással. Amely fajokat lehetséges, szabadon engedve tartottak. Heteken át lehetne oda járni, a legjobb fotókért. Nekünk ennyi idő jutott. Remélem, hogy minden olvasómnak jut abból az örömből, melyet ott élhettünk át !

 UHU

 Keselyű (a pontos fajnevet nem tudom)

 Vörös kánya

 A hozzá illő végtelen tájjal

Visszatérés után

 Rétisas

 Barna medve

" Nem halt meg, csak aluszik ... "

 Zerge (Bodó-Kiss Dorottya Nóra fényképe)

 Tőkésréce fióka

 Türelem kellett a mormotához

 Kicsinye is előmerészkedett

 És egy egészalakos

A mosómedve

Ezekkel a fotókkal búcsúzom Ausztriától. Kicsit megkéstem a feldolgozástól, de a 2018
sajnos nem a fotózás éve ...

Merzse Mocsár - Április

A Merzse-mocsár idén is tartogatja titkait azoknak, akik tisztelettel és türelemmel látogatják. A tavalyi 1-2 alkalmas ismerkedés után szinte biztossá vált, hogy ebben az évben többször is ellátogatunk ide. Terveztük, hogy minimum a négy évszak négy tipikus hónapjában eljövünk. Nevezetesen áprilisban, júniusban, októberben, és decemberben. Idén már kétszer is voltunk, mert nem bírtuk ki, és szerintem májusban is eljövünk Steve barátommal. Minden évszaknak, de itt minden hónapnak meg van a maga érdekessége. Ezt kutatjuk, figyeljük, nagy érdeklődéssel.

Ezen alkalommal kicsit kalandos volt az odajutás, mert a másik irányból jöttünk, mint ahogy szoktunk. A 12 éves Swift épp hogy elég volt ahhoz, hogy ezen az OFF-ROAD terepen odaszenvedjük magunkat. Azért csak sikerült ...

Tájékoztató tábla fogad minket a bejáratnál. Nem ez, de ilyen.

Elindulva a tanösvényen a fülemüle éneke fogad. (Inkább bizonyító fotó ez)

Cserélhettem is objektívet a makrótémához

Nikon D90 + Tamron f2.8 90 mm Di macro

Réti sas ( a nagy ragadozó állomány beindított, elindult a kezem )

A Bíbic el is menekült, kifelé a nádas irányától, mikor meglátta Réti sast keringeni

Poszméh ... Ahhoz képest, hogy milyen zömök, tényleg kapkodó idegbeteg

Ezt a Barátposzátát, már Wolf Róberttel és fiával Balázzsal fotóztuk. Együtt mentünk tovább

Megérkeztünk a madárvártához, melynek fedele alól ez a kép fogad. Örültem a bő víznek,
és szomorkodtam a kutyások, és 20-30 kiránduló miatt, akik hangosan elözönlötték a
madárvártát, elzavarva minden madarat egy teljes órára. 

Ekkor fedeztük fel, hogy több Vörös kánya is itt keres élelmet ...

Megjelent a Vízisikló is a nádasban

A Vörös kánya szárnyfesztávolsága 140 - 165 cm

Megint az élni akarás ...

Szitál és várja, mikor csaphat le. Türelmes vadász ...

Az Egerész ölyv valamit észrevett !

Nem volt ám közel. Talán ez a legélesebb fotó

Barna rétihéja. Váltották egymást a kányával, Egerész ölyvvel.

Récék tekintetében a víz még várat magára

Barázda billegető. Alig lehet észrevenni. 20 méterre szállt le

Elindultunk körbe az erdőn. Akkurátusan telepített fiatal fák.

A Nagy fakopáncs tette a dolgát, mint mindig.

Szeretem a mosott hátteret, ezekkel a friss hajtásokkal

Az Erdei pintyet nem tudtuk jobb szögből fotózni, de ott volt velünk kitartóan

Idén, érzésem szerint sokkal kevesebb a Seregély

Annyira üde, annyira fiatal a zöld. Idén is előjöttek a színek ...

Az Egerész ölyv. Elmaradhatatlan az ilyen jellegű élőhelyeken

Robival és Balázzsal kellemesen elbeszélgettünk, madarász és fotós tapasztalatainkat kicserélve köszöntünk el egymástól ... ( Hálás vagyok az egy üveg vízért ! )

A tanösvény bejáratától, a nádas oldalában a madárvárta felé, azon túl az erdő körül és szántóföldön jártunk. Megérkezve kitikkadva, szomjasan, ezekhez a padokhoz

Jó volt megpihenni egy szűk negyed órára ...


Továbbra is ajánlom ezt a helyet mindenkinek, akit a vízi élővilág megmozgat !