Újra az üveg mögött

 Még mindig vannak olyan fotók tavalyról a gépemen, melyekkel még nem is foglalkoztam. RAW formátumban várják az alkalmat, hogy rászánjam magam a feldolgozásra. Rengeteg időt emészt fel a képek tisztességes kidolgozása. Nem teszek hozzá soha a képekhez semmit, de leszedek róluk dolgokat, ha az indokolt. Rengeteg idő a szelektálás, a vágás, a szépítgetés még akkor is, ha tisztességesen ki vannak exponálva a képek. Pontosan 20 éve fotózom. Úgy érzem elértem azt, amit az én lehetőségeim és esetleges tehetségem megengednek. Nincs nyoma bennem már versenyszellemnek. Sokan fotóznak, fiatalok, tele akarattal, tizenévesen olyan felszereléssel, melyet én dolgozó emberként is csak 40 éves koromra tudtam öszehozni magamnak. Legbelül hiányzik a fotózás, viszont van más érdeklődésem is. Cserkelve hatalmas területen oszlanak el az élőlények, a közeli jó helyeket java részt bekerítették. Picit elveszett a motivációm. Átengedem a terepet a fiataloknak és már csak örömből fotózom. Tettem ezt most is így, Barta János móri fotóslesében, ahová meghívott, kávéval és jó szóval várva. Rendelkezésemre bocsájtotta kipróbálásra a Nikon 200-500-as objektívjét, FF vázát is, bizalommal, végtelen barátsággal. János, köszönöm neked és a "többieknek"  ! Hadd mutassam meg, mit és hogyan láttam én, az üveg túloldalán !

Csodás élményekben volt részem, órákon át, fáradhatatlan madármozgással ...

De előbb a környezetről pár fotó és gondolat.
Már az odavezető út is mesés. Ilyen helyre kell építeni a madárlest

Egyszemélyes, barátságos, minden van benne ami kell

Üveges les, itató, beszállók, távoli beülő és szóró a talajon táplálkozóknak

Ez az igazi természetfilm, reklámok nélkül. "Titokban az erdő közepén"

A közép fakopáncs egész nap velem volt

csakúgy, mint a nagy fadoktor

Ezen a napon a barátcinege volt a leggyorsabb, alig tudtam elcsípni őt, jó helyen

A vörösbegy 8 méternél nem volt hajlandó közelebb jönni. Mindösszesen egyszer jelent meg.

A csuszka esetében is keresni kellett a jó pillanatot, de elcsíptem a kis bolondost

A meggyvágó hozta a szokásos formáját, nem zavartatta magát a les körül

Aztán egyszer csak csend lett és szemből, hangtalanul belibbent elém az egerész ölyv

Pillanat műve volt, hogy megérkezzen. Szigorúan kémlelte környezetét

Hagyott némi időt egy portréra, de ő táplálkozni jött.

Koncentrálva, határozottan matkolt rá s csirkefarhátra

Olyan gyorsan indult el, hogy vissza sem tudtam venni a zoom-ból !

Hosszú percek után kezdtek visszatérni a madarak. A sort a vadgerle nyitotta

Rokona, az örvös galamb még sokkos állapotban pislogott a lombok védelmében

A kormos légykapó tojója sokat mutatta magát

hímet nem tudtam fotózni, mert mindössze 1 másodpercet adott, 70 cm-ről.
Mire ráirányítottam a gépet és hátrébb húzódtam, már ott sem volt.

A citromsármánynak nagyon örültem szemben a földön is

és a beülőn egyaránt

Hosszú évek után újra képet készíthettem róluk

Széncinegéből nem is volt olyan sok

de a mezei veréb elég sokszor képveseltette magát

A szajkó szabályos időközönként érkezett

A víz nagy érték ilyen formában, mert inni

és kicsit később még fürdeni is lehet benne,

Behúnyt szemmel, hátast dobva a habokba :-)

Ilyen büszke barátcinegét sem látok túl gyakran ...

Na de azért igyekezett mutatni magát a szenes

Zöldike úr

és kedves felesége is eljött a "műterembe". Szépen, türelmesen pózoltak ...

Szép fények estek itt a szajkóra

Nézzük a potré képeket is ! Nagy fakopáncs hím

Párja is mutatkozott közelről

Pompás madár a közép fakopáncs

Lehetőségem adatott játszani a helyszínekkel

Végül két fekvő formátumú képet mutatok

Mindent megkaptam amit ott lehetett ...

Változatos időjárásunk volt. Reggel esett, megfordult a fejemben, hogy talán el sem indulok. A nap folyamán is szemerkélt, de szép fényeket is kaptam. Napos és borongós időszakok váltották egymást. Egy percig nem unatkoztam, úgy repült el 5 óra, hogy észre sem vettem.


Nagyon szépen köszönöm a vendéglátást és a lehetőséget !!!

Ölyv és karvaly

 Hónapok óta készültünk a nagy napra, hogy a Nyárfaerdei madárlesnél találkozzunk fiatal fotós barátainkkal, egy amolyan téli - esetleg ragadozós - lesfotózás keretében. Elérkezett 2021.12.27-e, Győrben, reggel 7 óra. Fel is szedtük a srácokat, és a sötétben gyorsan-vezetéstől már valamelyest felébredve, de még a reggeli szürkületben, be is pakoltuk magunkat a lesbe. Az etetőanyagok tárháza végtelenül gazdag volt, minden faj és madártípus megtalálta magának a megfelelő kaját. El is indult az aprónép, volt ott szén, kék, barát cinege, zöldike, tengelic, vörösbegy, fekete rigó nagy fakopáncs, Ölyv, és később még egy meglepetés faj. Nem unatkoztunk. A nyugisabb időszakokban kajáltunk, sütiztünk, de jutott idő beszélgetésre, röhögésre is. Nem volt jó időnk. Nem esett szerencsére, de fényünk nullat, és később sem nyílt meg az ég. Nem terveztünk "esőnapot", így mindent egy lapra kellett feltenni. Soha az életben nem emeltem fel az ISO értéket 3200-ra, de ott és akkor meg kellett tennem ezt, minden tiltakozásom ellenére azért, hogy legalább az 1/125-öd meglegyen. Így is szükség volt a - 2EV-re, hogy ez összejöjjön. Szóval koránt sem voltak ideálisak a körülmények, de abból építkezünk, amink van, ami adatik. Nyissuk meg a képeskönyvet, lássuk, milyen pillanatokat hoztunk el a memóriakártyán ...

A nap hatalmas meglepetése.
2013-ban, ugyanezen a napon fotóztam utoljára ilyen közelről

Vártuk, hogy lejöjjön az Ölyv, de nem tette meg ezt a gesztust

Na de térjünk vissza a karvalyra !

"Mit akarsz még tőlem ?"

Vörösbegy is volt, csak fényt nem hozott magával ...

A fakopáncs sokáig mutatta magát ...

Megtisztelt minket a Meggyvágó is

Még egyet !

Itt volt velünk a zöldike is

A tengelic. Talán az egyik legszebb pintyféle

Nagy pózer a széncinege ;-)

Nagy fakopáncs (és a mécsestől lebegés)

Nagyon tetszenek ezek a színek, ha már így alakult

Nagyon karakteres, nem bírom megállni, hogy ne fotózzam ...

A kis piszkafa-lábú ...

Még az 1/1000 másodperc sem volt elég gyors hozzá ...

Volt erdei pinty tojó is. 25 méterre :-)

Tekintve a körülményeket, egész szép kis fajlista jött össze.
A madarak mennyiségére nem lehetett panaszunk. Fényünk nem volt.
Az Ölyv várható volt, reméltük, hogy lejön a húsra, és tépni kezd. Nem tette meg.

Mire ISO 3200-ról visszaléphettünk ISO 1600-ra, megérkezett a karvaly.
Mindenki legnagyobb örömére, rengeteg fotót engedett, bár csak a hátát mutatta.
Távozása után még, átcsapott előttünk párszor ...
8 év után napra pontosan, szintén egy meghívás keretében újra fotózhattam ezt a fajt.

Ez a les megadott már jó pár olyan  témát, melyeket sokáig hajkurásztam az évek alatt.