Törökbálint - Budaörs

Szeptember utolsó vasárnap délelőttjén a családot vittem egy kisebb kirándulásra. Meglátogattuk a Törökbálinti Anna-hegyi kilátót, ahonnan a Budaörsi kopárosra nagyon szép a kilátás. Szerintem van vagy 25 méter magas ez a kilátó, csodás a körpanoráma. Sikerült is pár jó képet készíteni annak ellenére, hogy a fények kellemetlenek voltak.

 Szemben az úti cél. Budaörs - Kőhegy

Messze látni, még ilyen rossz időben is.

Komoly és stabil szerkezet. Szélben sincs szinte kilengése, és vagy 25-30 méter magas.

Sajnos Budaörsön, a kápolnánál a fények végképp elromlottak. Mire odaértünk, kialakult a sárgás-szürke, az általam csak "kiherélt fényeknek nevezett" állapot, melyet utómunkával sem nagyon lehet megmenteni, még kitartó White Balance állítgatással sem. Azért megosztanék egy-két fotót. Hátha sikerült olyat készíteni ott, ami örömet szerezhet pár olvasómnak.

 Szeretek nézelődni a völgy felé

 Környezet-típusok kontrasztja

Az a kis tüske ott szemben, a Törökbálint - Annahegyi kilátó

Maga a hely hangulatos, nagy szabad teret nyújt. A kis kápolnát ugyan most felújítják, de nagyon szép, kedves épület, ott a kősziklák között. Még sárkányt is eregettünk, élvezték a gyerekek, sőt én is, mert volt elégséges szél. Azok a fotók, a családi fotóalbumba kerülnek majd ....

 Ennek zsúfolt domboldalnak is meg van a maga hangulata

Na igen, ott a völgyben szívesen laknék

Érdemes kijárni minden évszakban. Több helyről is megközelíthető a terület, a helyiek megmondják. Budapest felől haladva, jobb oldalon van fent a hegy. Olyan terület ez, mely sajátságos ökoszisztémájával, különleges fajoknak ad otthont. Lábatlan és Pannon gyík, Havasi Szürkebegy, millió ritka virág-növény, köveken megtalálható apró zuzmó és moha él itt. Tavasszal virágba borul, ősszel a völgyben csodásak a fák, télen meseszép hófehér hegyvonulatokban gyönyörködhetünk. Könnyű sétával pedig bejárhatjuk a hegygerinc mintegy 300 méter hosszú vonulatát, a kápolna oldalától, le egészen Budaörs vége felé. Bátrabbak lesétálhatnak a völgybe is. Évek óta látogatom nagy örömmel ezt az egyszerű, de nagyon szép, barátságos hegyvidéket.

Széncinegék - lesfejlesztés

A pénteki szabadnapba belefért még a les meglátogatása. Szégyenemre, igen régen jártam ott, bár tudom, hogy ennél a lesnél az etetéses időszak lesz az igazán nyerő. Egyszerűen azért, mert az erdő télen is nagy skálán reprezentálja a madárfajokat, amelyek szíves-örömest járnak be a nagy parkba, ahol ez a les található. Régebben télen sokat sétáltam erre, feleségemmel minden év január elsején itt kötöttünk ki, 2009 óta. A kerítés melletti fákon rengeteg Őszapó, és egyéb cinege faj mozog. A lesnél - még ha nem is sikerült mindent lefotózni - Vörösbegy, Harkályok, Csúszka, Cinege fajok, légykapók, Rozsdafarkúak mozognak. Télire elvárjuk ide a Zöldikéket, Erdei pintyeket, esetleg Citromsármányt, Fekete rigót, Széncinegét, Kék cinegét, Barát és Kormosfejű cinegét, Tengelicet, Csuszkát, s ki tudja még mi jöhet be, a tervezett, minden igényt gazdag táplálékválasztékkal kiszolgáló etetőre. Fejlesztettünk egy keveset. 

Széncinege (háttérben az etetőt fogadó oszloppal)

Megoldottuk az üveg takarását, hogy a por, a medence vizébe hulló eső, ne hagyjon nyomot az üvegen, építettünk egy beülőt, mert úgy vettük észre, hogy a madarak a lestől 8 méterre lévő fáról, nem szívesen röppennek azonnal a leshez, ezért félúton helyeztük azt el. Kialakításra került a medence végétől egy méterre egy madártető tartó oszlop is, mely fogadja majd az önadagolós magtárunkat, mely kialakítását tekintve ravasz lesz, csak egy madár fér majd oda a magokhoz, s a várakozó példányok addig a beülőkön várakoznak majd elvileg, s mi ekkor fotózunk majd ...

 Beülő alapszerkezet, a fa és a les között félúton

 A természetesnek ható ág (okosan kell komponálni a képet)

Nagyjából így ...

 Persze hogy nem a dekorált végébe szállnak ... Ezt még megoldjuk

Rengetegen jöttek, volt amelyik egy percél is tovább maradt ...

Ez a szép fekete bogár, a lesben, már az őszre és a télre készül 

 Macskánk is van, de ez elkerülhetetlen egy ilyen helyen

 A kismacska még nem tudja mit nézzen, de anya már észrevette az ebédet

Ő olyan közel jött az üveghez, hogy 70mm-en éppen le tudtam fotózni

Nagyon hamar meg kell csinálni az etetőt. Meg is van a rajz hozzá, egy négyzetalapú, 25x25x45 cm-es hasáb lesz ez, nyitható tetővel, benne, az alján egy 20 fokos szögben álló terelő lappal, mely segít adagolni a magokat, rásegít a gravitációra. Az etető alján lesz a kb 25x4 cm-es etető nyílás. Egy madár fog hozzáférni, s nekünk oldalt lesz a nyílás, tehát a madarak a baloldaluk felől nézve fognak táplálkozni. Alapvetően fekete napraforgót, vegyes egyéb magokkal keverve (vörös köles, fénymag, dioó, ez-az, nagy adagban, állandó etetéssel február végéig. Meg fogjuk oldani azt is, hogy az elfogyasztható diót ne tudják elvinni egyben. Trükkös találmány, hamarosan legyártom. Aztán jöhet a mulatság ...

A lerombolt Alcsuti arborétum

A fotós úgy dönt, hogy kivesz egy szabadnapot, mert nem esett az elmúlt napokban, s talán van lehetőség így egy kis fotózásra. Sokat gondolkodik merre menjen, s az ismeretlen Pilis helyett, Alcsút irányába indul. Hogyan lehet mégis az, hogy csalódásokkal teli tér haza ? Erről fog szólni ez a felemás érzelmekkel teljes blogbejegyzés. Hajnal 05:00-kor találkoztunk Steve barátommal, hogy elcsíphessük a reggeli a fényeket. Budaörs környékén gyenge eső fogadott minket, mely eléggé kedvemet szegte, s ehhez párosult, egy igen kellemetlen hőemelkedéses megfázás is, mely nem tett jót az általános közérzetemnek sem. Na de elindultunk, ha már szabadságot vettünk ki, bizakodva, elképzelésekkel a fejünkben. Az Arborétum 10:00-kor nyitott, s még ha ez az adat szerepel is a honlapjukon, akkor is, fotós szemszögből a 10:00 már gyakorlatilag érdektelen. Addigra elmennek a szép fények, és szóval kint találtuk magunkat a környező erdős-mezős területen, a napfelkeltével együtt ...

Kis kócsag a víztelen tómederben

Kezdjük történetünket a reggeli órák képeivel ...

 A kukoricaföld mellett

 Nem messze az arborétumtól, a "műveleti területen" ...

Én tudom, hogy az Meggyvágó

Tanakodtunk, hogy miután egy óra bóklászás után lefotóztuk, amit lehetett, mit is csináljunk 10:00-ig ?! Elmentünk az Arborétum régi bejáratához, s látván a kaput nyitva, bementünk, hogy engedélyt kérjünk korábbi belépésre. A jómunkás embereken kívül senkit sem találtunk, kivéve egy fiatal srácot, aki azt mondta, nyugodtan menjünk be. Miután több mint két óra lett volna a hivatalos nyitásig, kis gondolkodás után azt mondtuk, irány befelé. Letargikus látvány fogadott. Rengeteg kivágott fa, minden híd lebontva gerendáig, a kovácsoltvas kerítések fehérre festve (remélem ez alapozó, és nem marad így), a tó teljes mértékig leeresztve. Igazából sohasem volt gondozott, minden trutymák úszott rajta, falevelek, fadarabok, nyálkás rétegben alga, de láttam már szemetet is. Ott állt a csónak minden évben a tó partján, s mint ha sohasem használták volna arra, hogy beevezzenek, és megtisztítsák a víz felszínét, hogy esetleg szép lehessen ! Lehangoló ez, pedig a fotósokat vonzaná a hely ősszel, a víztükörrel, a tó intim elszigeteltségbe burkolózásával.

Beszéljünk mégis arról, amiben lehetett gyönyörködni. Csókák és Szajkók osztoztak a lombkorona szintjén, de lefotózni őket a kevés fény miatt lehetetlen volt. Fekete harkállyal sem találkoztunk, pedig ha valahol,  akkor a platánok törzsén itt, az arborétumban megtalálható.

 Sötét és világos

 Erdei béka

 
Tamron 90 mm Di SP macro

  
 Gombák, melyekhez semmilyen szinten nem értek

 Az egyetlen használható hídról készült, a bejárattól balra

 Itt szép színek lesznek pár hét múlva

 Az első idei piros

 Na most akkor álljunk meg ! Rügyek ?!

 Fényjáték

 Taplógomba a platánon

 Farakás. Kemény munka, gyönyörű látvány

A főnök itt már biztosan hazament

Se színek még, sem pedig tó, víztükörrel. Évek óta ez megy, a legrosszabbkor szedik szét az amúgy nagyon-nagyon értékes arborétumot. Keveslem a madáretetőket, millió innovatív, a tájba illeszkedő dolgot meg lehetne valósítani, de azt érzem, hogy itt nincsen koncepció. Nekem volna egy-két ötletem. Például üveges madárles építése egy félreeső helyen, melybe jöhetnének fotózni az érdeklődök. Élővilága van, értékes nagyon a hely, de ebbe elegendő energiát messze nem forgatnak be. Sajnálom, s nagyon elgondolkodnék azok helyében, akik egy ilyen értékes terület felett rendelkezhetnek !

Kezdetét vette az ősz

Határtalan boldogság van a szívemben, amikor a naptárra, és főleg a fák leveleire nézek. Ha sorba kellene állítanom az évszakokat, én az ősz, tavasz, tél és végül a nyár sorrendjét választanám. Az ősz hozza el kedvenc színeimet, szerencsés esetben kellemes, de már nem forró, jó idővel. Tavasszal színes minden, mely gyönyörködtet, télen, ha igazi hideg van, és hó is esik, gyönyörű és csendes a táj. Nyáron szerintem csak víz mellett jó, szép-szép, minden zöld, de fotózni csak a reggeli vagy az esti órákban lehet. Ezért hát ez a sorrend. Szeptember 13.-án újra az egyik kedvenc helyemre mentünk Steve barátommal, amit hívjunk most platános ligetnek. Itt, és ilyen környezetben mutatkozik meg igazán az ősz szépsége, mert illik a látványhoz az aranybarna, a vörös, a sárga, és a pirosas bordó levelek színvilága. Elkezdődött. Még csak bontakozik, még várat magára, de itt van az ősz. Megérkezett, s én addig fogom idén is fotózni, míg minden árnyalata el nem fogy télfehérré.

Pár szóban - nem kútfőből -, beszélgessünk arról, hogyan is működik az ősz ?! Hogyhogy működik, nem gépezet ez ! De bizony ez egy komoly hatásmechanizmus eredménye, biológia, kémia, és optika. E hármasság adja szemünknek, a legcsodálatosabb látványt ebben az évszakban, nevezetesen a levelek színének változását.

Amikor kevesebb a napsütéses órák száma, sok a csapadék, hűl az idő, akkor a fák, a leveleikben felhalmozott tápanyagokat visszarendelik a fatörzsbe, és a faágakba. Ez a folyamat, a levelek pigmen-anyagainak megváltozását eredményezi. A zöld levelekben sok a klorofil, emiatt látjuk a rájuk eső fényt zöldnek, mert elnyelik a vörös és kék színkomponenseket. Sok fa levelében magas a karotin tartalom, ez esetben a levelekre eső fényeket, sárgának látjuk. Az antocianinokban gazdag levelek, napfényben vörösnek látszanak. Így tapasztalhatjuk ősszel a fák hamarosan lehulló lombkoronáját ennyire színesnek, a nyári "csak-zöld" helyett. A levelek elvesztésének oka, az a parafa-szerű membrán, mely az ág, és a levél közé furakszik, így szakítva el a leveleket a tápanyagtól, s azok menthetetlenül elszíneződnek, s a földön végzik sorsukat. Mindezek után a fa elraktároz minden, a nyári csapadékban, és fényben képződött tápanyagot, s így vészeli át a zord telet. A mi ajándékunk ebből az ezerszínű környezet, s az erdőben eltöltött avarban sétálós órák.

 Újra szemünk elé kerülnek a Csuszkák

 Zöldike. Gyakori vendég lesz ő is az etetőkön

 Elveszni az őszben

 Eső áztatta vadgesztenye

 Zöld szőnyegen az elmúlás

 Másik nagy kedvenc a mohás téma

 Hosszasan figyelhettük a Házi egeret

 A bőséges csapadék hozadékai a gombák

 És amit a legjobban várok, a bordós színek

 A Lódarázs nem veszi tudomásul, hogy elmúlik a nyár

 Pasztell és élő-színek

 Kontrasztos osztozkodás

 Ahogy nagymamám mondta: Megcsípte a dér a fákat

 Napfényes szaturáció

 Dolmányos varjú "járja" területét

 Egyszerűen csak szép

 A rovarok már belassultak, téli búvóhelyet keresnek

 A Vörös mókus igyekszik feltölteni raktárait

Rozzant macska talpai alatt ...

Még csak elkezdődött, még várni kell arra, hogy kibontakozzon az ezerszínű elmúlás, de ennek ellentmondásos ünnepe közeleg. Várom és várom napról napra, mert számomra ez a legszebb évszak. Minden alkalmat megragadok, hogy rezzenéseit megörökíthessem.