Őszbe hajlik

Nincs még ősz, de a nyárnak egyértelműen vége. Nincs ősz, ha a színeket veszem alapul, de az elmúlás évszakának hangulata, megállíthatatlanul közeleg. Ellátogattunk az Alcsúti arborétumba, mert azt ígérték, hogy idén már minden rendben van, feltöltötték a tavat, rendbe hozták a hidakat, tehát az angol kert immáron teljes terjedelmében bejárható. Párszor csalatkoztunk már a helyben, de ez úttal nem kellett. Régi vonzódás ez, mert maga a terület nagyon szép, és ezernyi titkot rejt. Tipikus őszi-fotós hely, ahol bízvást talál az ember témát, részleteket, meglepetéseket. Pár éve már, hogy áthelyezték a bejáratot a Sport Hotelhez, s erre még most is oda kell figyelnem, hogy addig menjek, egészen a murvás parkolóig. Nagyon szép rönkházat építettek a bejárathoz. Számomra ezzel, már érkezéskor megalapozzák a hangulatot. Vegyes, napos-felhős időnk volt, így nem járt arra sok ember, de mi esetleges esőt, és szürke fényeket is bevállalva indultunk útnak, s tettük meg az első lépéseket, a régi bejárat felé indulva, hogy aztán a tó felé forduljunk, a már jól ismert irányból ...

Széppé varázsolták

Már rögtön a bejáratnál fogadott minket az ősz 

 A tavaszi hóvirágos területen, ősszel egy odvas fa feküdt

 Utak, pihenők

 Ez most a nyár vége, vagy az ősz kezdete ?

 Mókusok csemegéje ... 

" Tükör által homályosan ... "

 Gombákért fetrengtünk 

 Többek közt ezért szeretem

 És működik a szökőkút

 ... és a hidak újra állnak ...

 Kápolna-sziget

 Lélegző-gyökerek a tavak partján

 És a sáros, lejtős domboldalra kifeszített pókháló, lakójával

Padon ülve esett a látóterembe

 Puha, selymes tűlevél ...

 Levegőt !

 Geometria a hídkorlátban

 Sejtelmes intimitás

 Apró lakó, tíz méterről

 Tiszafa termése

 Megágyazva ( nem berendezett fotó )

 Kései kitárulkozás

 Emberöltők ...

 A nagy fatörzs mögött ... Gyönyörű őszi virágok

 Sziklakert. Az egyik kedvenc fotóm, pedig nem tipikusan őszi

 Vízgyűjtő

 Pirosba fordul egyszer úgyis ...

Kifelé menet ...

Kifelé menet be kellett ismernünk, hogy az arborétum több éves átmeneti sivárságát, érdemes volt hosszasan, türelemmel tolerálni, mert mostanra sikerült szép állapotba hozniuk a kertet. Minden, amitől az ami, a helyére került. Október végén, november elején éri majd el, igazi őszi csúcspontját, ez a sokféle formájú lombot viselő, hatalmas élő erdő, és kert együttes. Csodás a tó, hangulatos a kápolnát rejtő sziget.

Csak kitalálni nem volt egyszerű, mert jeleznek ugyan mindent, de a kijárat felé nem segítenek ...
Pedig 3-4 óra gyaloglás, guggolás és kúszás-mászás után, bizony jól esik beülni az autóba, és nyugodt tempóban, elégedetten haza indulni ...

Madárles - Szezonkezdet

Június elején felhagytunk az itatóval, mert nem tudtunk annyiszor odamenni, és vizet cserélni, hogy ne legyen algás. Nem volt erőforrásunk állandóan leengedni a vizet, kipucolni a medencét, és újratölteni, kb. ötnaponta, mert hogy ennyi lett volna az optimális. A környezet lehetővé tette volna, hogy fiatal Meggyvágót, Erdei pintyet fotózzunk az itatón, de annak ellenére lehetetlen volt a küldetés, hogy a vízre nem is esik egész nap közvetlen napfény. Most viszont - így október elején - indul lassan az etető szezon, s idejét éreztük, hogy kipucoljuk a medencét, friss vizet töltsünk bele, megtisztítsuk az üveget, kiganézzuk a leskunyhó belsejét is. Kiérkezvén a tett helyszínére, kis csalódás ért, mert ugyan egy intézmény hátsó parkjában van a les, a harkályos fatörzset kiszedték a földből, mindent beledobáltak a medencébe, valaki leverte a lakatot ... Nem vitt(ek) el ugyan semmit, még is bosszant ez a dolog. Vettem egy nagy levegőt, és nekiálltam. Mobillal készültek a képek !

 Minden megmentve

 Az első kellemetlen meglepetés ...

 Minden bedobálva a medencébe, ha kell, ha nem

 Kimertem a vizet, kipucoltam a tófóliát

 Az egyre több felületet érő nap szárítgatja a medencét

Sokkal jobban érzem magam bent, így (bocs a ferdeségért !

 Visszaásva a fatörzs, visszaépítve a beülőág

 Szépen hagyom itt

Jó érzéssel távoztam, csak sikerült kikanyarítani valamit belőle ...

Miután felszámoltam a károkat, kipucoltam, elmentem vízért (80 liter), megtisztítottam az ablakokat, kivittem a szemetet, rendet raktam odabent, visszadekoráltam (kivéve háttér), berendeztem, beástam a fatörzset, vissza a helyére, és kiraktam egy új beülőt, már sokkal jobban éreztem magam. Hátra van még az önetető megépítése (akkora kell, hogy egy hétig elég legyen benne a mag), és akkor jöhetnek a madarak ! Enni, inni, és fürdeni. Télen is van aki megfürdik, akár a jeges vízben ... A környéken vannak Süvöltők, akiket tavaly is láttunk, és le fognak jönni a vízhez. Mert idén gondoskodom róla, hogy a hideg ellenére se legyen jég benne. Viszek majd ki forró vizet télen. És amúgy sem lesz itt klasszikus értelemben tél ...

Boldogság van !
:-)

Hajnal hasad

Hajnali 05:05 volt. Még totális sötétség. A szigeten csendbe és ködös párába burkolózott a hajnal. Összeszedtem magam, és kitotyogtam öregesen kávét inni. Nem oly könnyű és vidám az ilyen kora-reggel 40 felett. Felébredni jó volt mégis, mert abban a faházban egészen más minden. Puritán egyszerűsége, és a csend megnyugtat. Kitámolyogtam, elkortyolgattam a kávémat, igyekeztem összeszedni mindent, mert az nap reggel szent elhatározásom volt, hogy hajnali fotókat készítek, és majd nagy lesz a boldogság az én szívemben. Pillanatok alatt elszaladt az a pár perc, amit a készülődésre szántam, felvettem a több réteg ruhát, a vízhatlan kabátot, és irány a kikötő. Mielőtt csónakba szálltam, igyekeztem egy-két képet lőni, az akkor már pirkadatba fordult tájról. Kézből 2-2.5 másodperc, még fához dőlve is szinte lehetetlen. Azért egy-két kép elfogadható lett, de ehhez bizony állvány kell. Hülye voltam, otthon hagytam az evezőt, de 40 méterre van mindössze a kikötő, úgyhogy gyorsan a hajóban találtam magam. Irány a lagúna, a narancs-fények, és a víz ...

 Köd volt, pára is viszonylag, narancs színű nap is. 

 De még egyelőre - bevallom - nem tudom olyan szépen visszaadni,

 Mint amilyen gyönyörű ...

 Repültek a percek a lagúnában, Tanulom a csendet, és az egyedüllétet ...

 Persze feloldják azt a réce nővérek, lágy siklásukkal

 Beálltam a fűz alá jégmadarat figyelni. Persze nem jött

 csak napközben később, amikor nem vittem a gépet.

 Talán a füle viszketett ...

 Rutinos asszonyság, gyanakvón, de közel engedett

 Megfordultam, és újra benéztem a ködös lagúnába

 Még itt, a kijáratnál is ékeskednek a virágok ...

 Ellenfényben, diszkrét beégős csillanással :-)

 A keleti - sziget oldal, értékelhető fényekben 07:00 körül

 Észak-kelet felé nézve, Budapest irányába ...

A kikötő felé, a stég alatt bujkáltak

Úgy elszaladt ez a bő két óra, hogy csak néztem. Csónakból hosszú-expózni kézből, na ez azért vad dolog kissé. Vagy partról valaminek támasztva, vagy állvány, és "hulla-merev" mozdulatlanság csónakból ... Feri barátom mondta, hogy a szép hajnali fotókhoz sok mindennek kell együttesen összeállnia, úgy mint narancs-fények, hideg levegő, pára-pamacsok ... Jahh, meg toronyóra lánccal :-) Nagyon ! Nagyon-nagyon jól éreztem magam. Többször mentem végig a lagúnán, jöttem ki a nagy vízre, aztán vissza. Fotóztam ellenfényben, csodáltam a megvilágított keleti oldalt, és türelmesen szemeztem a sokszor kiszámíthatatlan hattyúkkal, akik ez úttal nyugodtan várták meg, míg kijövök a lagúnából. Cserébe és hálából lassan, finom evezőcsapásokkal haladtam el mellettük. Teljesen kész vagyok ettől a helytől, mert békés, csendes, lágy és titokzatos. Jövőre beülőág a jégmadárnak, és sok-sok - a fészekrakási időt végig lekövető - reggel, és madármegfigyeléssel eltöltött idő a terv, és ennek nincs már semmi akadálya. Idén aludni megy a sziget, a hajó is kifekszik majd a partra november 1-ével. Addig talán egyszer ellátogatunk még arrafelé. Aztán jön majd a tél.

Talán ha befagy, lemegyünk nádat vágni !

Nyár végén

Olyan most a közelgő ősz, mint egy rossz kisgyerek, aki befut a fotográfus elé, pedig az beállította már a képet. Augusztus végi barangolásom során, feleségemmel megjegyeztük, hogy olykor-olykor megjelennek a finom őszbe hajló árnyalatok és fények. Késő délelőttre már meleg lett, még zöldek a fák, de ez bizony már a nyár vége ... Korán indultunk, hogy az emberek tolakodó jelenléte még ne zavarja a Margit-sziget viszonylagos nyugalmát, hogy esélyünk legyen meglátni titkait. A felkelő nap fényeivel szerettünk volna kísérletezni, de én nem éreztem olyan átütőnek azt a helyet. Ha nem késsük le a 26-os buszt egyetlen perccel, akkor talán több időnk jutott volna optimálisabb helyet keresni ott a zenélő kút környékén. Nem baj, mert a lelkem mélyén az állatvilágra figyeltem úgyis. A szép tájképekhez el kell utazni, kimenni a városból. Szóval egy környezetfelmérő könnyed sétába kezdtünk, nyitott szemmel járva vissza, a Margit-híg irányába, bent a sűrűjében ...

Milyen kis büszke ...

 A vadászatukból visszatérő macskák egyike

 Laposabbak már a fények, mások a színek

 A nyíltabb területeken varjúfélék keresgéltek. A csókát kedvelem

 Ellenfények, finom dolgok

És belefeledkeztünk a részletekbe

 Túlzottan nem szoktak érdekelni, de ezek szépek voltak

 Ezt pedig most is egészen különlegesnek látom

 Lombok alatt messze nézni ...

 Ez is fényfestés ... Ha eljön az ősz, ezeket a képeket sosem úszom meg

 Megtaláltuk a mókusok kedvenc helyét

Csúszkákkal együtt, már most rakosgatnak el télire

 A vörös mókus 

És a szürkésebb árnyalatú, akit jobban kedvelek

Igen sok madarat láttunk, és hallottunk, bár a pintyfélék meglepő módon nem túlzottan tettek ki magukért. Amint megjelentek az első futók, még a félreesőbb helyeken kezdtek eltűnni az állatok. Eddigi értesüléseim alapján a Margit-sziget igen fajgazdag, de a szombat kíméletlen. Mindenki igyekszik futni, biciklizni és kutyázni a szigetre, úgyhogy számunkra ott véget is ért a nap, már 08:30 körül. Kiérve a Margit hídra, szinte már tömegnyomor lett ekkorra. Nem gondoltam volna, de itt a szigeten, és a másik helyszínünkön is, végigkísértek a mókusok. Hm, igen. Amikor az ember nem gondolkodik az napra egy adott fajban, akkor jelenik meg tízesével. 

Egy könnyed reggeli után a Fiumei úti sírkertbe mentünk. Platánjai, változatos flórája és arculata miatt, és nem utolsó sorban nagy madár és emlős faunája reményében, igyekeztünk körbejárni a területet. Ebbe beleszólt mindkettőnk álmossága, és emiatt sok padon merengtünk, majdnem elaludva. A területen az élővilágon túl, igen sok művészeti érték is található, őszi részletei elragadóak. Annak ellenére is, hogy maga az intézmény, nem egy vidám témakör hírnöke. Nyár végi, vagy inkább, kora őszi sétánkon ismét elcsodálkoztunk az ilyen parkos, ligetes területek lenyűgöző szépségében.

Na majd ha tele lesz falevelekkel

 Megakadt a szemünk ezen a nagydarab Örvös galambon

A fák törzse mellett hosszan figyelhettük őket

 Ez a gyengém. Már megint a sötét hátteres világító falevelek ...

Keresgéltek és tömték magukba serényen. Hamar jön az ősz, a hideg ?

 Meglepett minket a már szinte téli színezetű Őszapó

 Ő pedig tele szájjal rohant fel, előlünk a fára

Eljönnek majd a gyönyörű őszi reggelek, a lágy fények, a pompás őszi színek. Nem szerettem a nyári erős fények és árnyékok keménységét. Júliusra - mind amellett, hogy más dolgom is volt - elfogyott belőlem a fényvadászat igénye. Most újra itt van. Most újra várom megint. Mert szerintem az ősz, a tavasz a két legszebb évszak.

Már jön, már kopogtat a lombhullás !