Veresegyház - Táj és madárfotók

Bő egy hónap telt el az utolsó blogbejegyzés óta. Nem jártam fotózni sehová, mert figyelmem más területek felé fordult. Szabadságon voltunk, és lett egy kiskutyánk. Fanta névre hallgat, Magyar vizsla szuka, május 28.-án született. Olyan, mint ha egy újszülöttel bővült volna a család. Nyaralni nyilván nem mehettünk, voltak vele egészségügyi problémák, állatorvos, oltások, hasmenés, táp kiválasztása, kellékek beszerzése, éjjeleken át tartó sírás, három óránkénti sétáltatás. Mostanra rendben van vele minden, szépen fejlődik, és tényleg nagyon okos, tanulékony.

Fanta a kis vizsla kölyök

VERESEGYHÁZ

Eljött hát a nap (2013.07.27), hogy elindultunk Steve barátommal Veresegyházra kis fotós túrára. Titkon reméltük, hogy találunk Jégmadarat, mert a neten olvastuk, hogy arrafelé fotózták már. Reggel hétre már kint voltunk, és egy pékség-kávé után, el is indultunk a horgásztavak felé. Kihasználva a reggeli fényeket, s hogy még nincs 40 fok, a vízpartot fotóztuk, tájfotókat és réce fényképeket készítettünk. Nagyon szépek voltak a tükörképek a vízen, végig, miközben a tavakat jártuk körbe.

 Itt indultunk. Távolban a tó végén, még egy található ...

 Tőkésréce családok tollászkodtak a reggeli hűsben

  Anyuka a kicsikkel

 Itt ellaknék, azt hiszem

 Ellenfényes téma. Nagy kedvenc !

 Ez ősszel is igen szép lehet ...

A tó bal partján indultunk, körüljárni azt

A tó végében homokpadot építettek, hogy körüljárható legyen a víz. A halőr elmondta, hogy valóban található itt Jégmadár, de csak tavaly látták. Idén nem látták. Elgondolkodtam, hogy a Jégmadár homokfalba vájt üregben fészkel, de a vízhez jár táplálkozni. Ennek fényében vajon mennyi az esélye, hogy a közelben fészkel ? Koncentrálva a megtalálható fajokra, továbbhaladtunk.

Elértük hát a másik vizet, ahol ellenfényben egy farönkön fürdőzött, tollászkodott egy Tőkés réce. Meg kell becsülni, szép madár. A víz fölé nagyszerű beülő ágak lógtak, simán ülhet ezeken hajnalban a jégmadár. Ahogy akkor sem, úgy most sem tudok szabadulni a gondolattól ...

 Az ellenfényes "kacsa"

 Ugyanez a madár jó irányból érkező fényekkel ...

 Utunkat stégek, horgászhelyek szegélyezték. Az egyik pad tövében láttuk ezt a tavirózsát.
Szemben láttuk a Vízityúkot, de lecsúsztam róla, és a nád nagyon takarta. Azt a képet nem teszem fel.

 Békesség, víztükör

Csónakos csendélet

Ezt a tavat nem jártuk körben, mert ennek túloldalán több ház, és horgász volt látható, emiatt visszaindultunk arra, amerről jöttünk. Ekkor az idefelé is látott ligetszerű oázisban, a cinkéken túl, Szajkókat és Harkályokat hallottunk. Igen érdekes dolgot figyeltem meg. A Szajkók harcoltak a turista asztal padján található cigaretta csikkért. Még is le is fotóztam, ahogy az egyik próbálja lenyelni. Minden élőlény tudja, mi az ami jó neki. Ilyen viselkedést, hogy csikket egyen egy madár, még soha nem láttam, a galambok esetében sem !

 Itt még csak nézegette, másik fotón viszont már a csőrében tartotta, irányba állítva

 Serényen dolgozott a harkály is ... Gyakran igen közel, a Szajkó társaságában

A betépett Szajkó a fára ült tollászkodni. (Csikkes madár)

Visszafelé még láttunk Tőkésrécéket a vízparton, megint jó fényekkel, csodálhattuk a vizet, a tükörképeket, és tűrtük, hogy 38-40 fok felé jár a hőmérő, pedig még csak 10:00 óra volt. Nagyon tikkasztó, fárasztó a melegben sétálni, és megérkeztek a csúcsfények, melyek tönkreteszik a képeket, úgyhogy megelégedtünk az eddig fotózottakkal. Nem akartunk soká maradni, nem mentünk más helyekre. Az utolsó métereken is akadt fotós téma, végezetül ezeket mutatnám be.

 A túlparton (kb 100 méter) sütkérező (vélhetően) Mocsári teknős

 Anyuka két fiókájával, szép fényekben

 Az Örvös galamb egyre engedékenyebb. Három méterről fotóztam őt

 Távol Budapaesttől, egy emberi élőhelyen

Békésen úsztak felénk, mikor visszaértünk a kiindulási helyre

Még ha csak rövid időre is, de kiszakadhattunk a városból. Nem volt nagy fajgazdagság, de a víz közelsége, a nádas illata, a szép tükörképek megnyugtattak minket, s ennyi bőven elég is volt, az év egyik legmelegebb napján. Budapestre vissza érve döbbentem rá, hogy mennyire megfojt a város, minden nap.

Vizes élőhelyek

Barátommal Andrással, egy szabadnap keretében elhatároztuk, hogy megfotózzuk az Apaji halásztavak élővilágát, különös figyelemmel a parti madarakra. Hétfőn indultunk, viszonylag korán, ebből következően hamar ott is voltunk a helyszínen. Mielőtt belecsaptunk a lecsóba, gondoltam azért megmutatom az Apaj területét, végigmegyünk a műúton, megnézzük a marhákat, bivalyokat, a tanösvényt, melyről már két blogbejegyzés is született.

Bementünk a magasleshez, itt találkoztunk a Fekete gólyákkal is többek közt. Most volt alkalmam először látni ezt a madarat. Készült is róla pontosan egy tucat kép, melyből mondjuk 7-8 db értékelhető. A magasles mellett van egy asztal, padokkal, ott elbíbelődtünk a szöcskékkel, sáskákkal, pókokkal, elmakrózgattunk a fűben. 

 Sakktábla lepke

 A Nagy kócsag gyakran repül el a magasles felett

 Legnagyobb meglepetésemre Fekete gólyát is láthattunk !

Olyan 30 méterre lehetett felettünk

Ez a sáska pedig hosszú percekig engedte fotózni magát

Az autó ott várt ránk a bejáratnál. A szikesre kiszáradt utat, foltokban igen mély pocsolyák lepték el, melyek között talpalatnyi agyagos szigetek alakultak ki. Egy óvatlan pillanatban megcsúsztam az egyiken, és olyat zuhantam, melyre már régen volt példa az életemben. Félig a tócsában ülve azon tűnődtem, hogyan lehetek ilyen figyelmetlen ?! Miután össze szedtem magam, és a cuccot, elindultunk az autó felé, keresni valami alkalmasságot, hogy az ülést lefedjük. Erre egy törölköző és egy nagy bevásárló szatyor jelentette a megoldást.

Indultunk az autóval tovább, de onnan kifelé, egy mély tócsás szakasz jött. Azon gondolkodtunk merre tudnánk kimenni anélkül, hogy az autó felülne, vagy elsüllyednénk ?! Naná, hogy a  jobb első kerék tengelyig elásta magát, a bal pedig 1/3-ig, és a köténylemez alja szépen felült a gödör szélére. Se előre, se hátra ... Hintáztatva sem jött ki, és úgysem, hogy kiszálltam mezítláb, és megpróbáltam hátrafelé megtolni az autót. Megvártuk míg jött egy traktor, és három srác segített nekünk. Köszönjük ! Feltettem magamban a kérdést, hogy akkor mi most egy Dakar rally-n vagyunk, vagy fotózni jöttünk ? Visszavergődve a műútra folytattuk a kalandozást.

Lassan haladva az autóval, az út menti villanypásztor-vezetéken üldögélő madarakat fotóztuk, mindenki amit ért ... Sikerült is ott Barna rétihéja, Cigány csaláncsuk, Sárga billegető, Bíbic stb ... Hajkurásztuk a fecskéket, a pusztaságot átszelő patakok környékén. Szárítottam a cipőt, nagyon jó volt mezítláb lenni a szabadban ...

 Cigány csuk

 Sárga billegető a szokott helyén :-)

 A Barna rétihéja az út baloldalán vadászott

 Elsőéves Bíbic

 Az utat kettészeli a kis patak, szép tükrökkel

 Hangulata van

 Olyan szép fényt kapott a nád, a kékes-fekete vízen ...

 Atlanta lepke

Ez a kép pedig Biatorbágyon készült.
A Nagy kócsag méltósággal vitorlázik a táj felett.

Sajnos nem találtuk meg az igazi partfutó madarakat, gondolok itt a Gólyatöcsre, Lilére, Csigaforgatóra, Pólingra, Gulipánra, Cankókra ... Nem találtunk olyan tópartot, ahol ne lett volna a víz szélén minimum egyméteres nád, mély vízzel. Senki, még a horgászok sem tudták, hogy merre lehetnek a sekélyes vizek ...
Persze más blogokban meg ott vannak a szép képek a partfutó madarakról, Apajon fotózva.

Ennek fogunk utána járni, és én magam IV. alkalommal is elmegyek Apajra, már csak azért is, mert csodás.

Merzse mocsár - nyáron

Még az elmúlt évben határoztuk el Steve barátommal, hogy a Merzse-mocsár területét legalább négyszer meglátogatjuk idén. Jellemzően a négy évszakot jelöltük meg, hogy teljes képet alkothassunk a terület egy teljes évéről. Ez úttal a nyári alkalmat szeretném itt leírni. Elkövettünk egy buta hibát, mely szerint rossz napszakban jöttünk, ugyanis a nap szemből sütött. Hiába mentünk kora reggel, a vízen az összes képünk szinte kivétel nélkül a sziluett kategóriába esett. Legközelebb a koraesti órákban megyünk majd, de ezt még mérlegeljük, ugyanis eléggé gyenge volt a vízimadár felhozatal. A mocsárban volt elég víz, mely "kacsaúsztatónak" pont megfelelt, de valahogy a Szárcsa és a Vízityúkon túl, nem találtunk ott semmit. Ez azért érdekes, mert két éve Pajzsos cankók fészkeltek ott. Így hát az ott található élővilággal kellett beérnünk. Mindezeken túl a táj szépsége, az ellenfény adta lehetőségek, a füvek és a talaj élővilága kárpótolt minket. Korán, már fél hétkor megérkeztünk a tanösvény felől a madárvártába. Itt indult hát a történet, mely a végére egész kerek nappá nőtte ki magát.

 A tanösvényen az első szépség volt ez a napvirág

 Tövisszúró gébics fogadott minket, fél úton a tanösvényen

 A madárvártán megszűnik minden, és csak az élővilágra figyelünk

 A Szárcsa szülők egyike. Amint ragadozó érkezett éles hangon tessékelte be a kicsiket a nádasba.
A vízen annyi a békalencse, hogy egy friss betonnal kiöntött tónak látszik a víz.

 Hangulatfotó a bejárat felé nézve

 Egerész ölyv kereste zsákmányát a nádas környékén

 A Vörös kánya sem tétlenkedett, a hamar felmelegedő idő ellenére sem

 Első éves Szárcsa hím

 Szülő és fiókája

 Ettől tanösvény az odafelé vezető út. Kérdezz-felelek tábla, sok információval

 Nagyon szeretem az ellenfényes tájképeket

 Szöcskéktől hemzsegett a fű. Meg is fogtunk egyet, hogy később kézből makrózhassuk 

Miután végeztünk a madárvártán, leültünk a két és fél órás álldogálás után egy padra. A fűben állva elrepült mellettünk egy hatalmas botsáska, s bár láttuk rezegni a fa lombjait ahová beszállt, egyszerűen képtelenek voltunk megtalálni őt, egy fotó erejéig. Ellenben fogtunk egy szöcskét, melyet minden irányban agyon-makróztunk, de nem teszek fel róla képet, mert bár egy-kettő éles lett, mégis más okból sok egyéb hibát, zavaró tényezőt le kellene retusálni a képről, melyhez nincs egyszerűen türelmem. Szóval nem is olyan könnyű kézben tartott rovart kézből fotózva, makrózni.

 Gyöngyházlepke

 Szivárvány légy

 Az erdőben. Nagyon jó utakon járhatjuk körbe a területet

 Sok gombafajt találtunk

 A napvirág egyszerűségével hódított meg újra, még egy kép erejéig

Ennek a cincér fajnak nem tudom a nevét 

 Fekete végű karcsú cincér

A Merzsés kalandot követően, totálisan kitikkadva elindultunk a Kerepesi út, Rákos-patak találkozásához, mert a http://www.birding.hu oldalon azt az információt találtuk, hogy elég sok előfordulása volt ott a Jégmadárnak. Nem láttam esélyét annak, hogy költési időszakban egy városi patakban keresse zsákmányát löszfalba vájható üreg nélkül, de megnéztük a helyet. Egy egészen kulturált, természetes medrű patakról van szó, mely körül virágzik az élet.

Megdöbbenve vettük észre, hogy valami emlős állat úszik abban, lebukva a víz alá, majd eltűnik a vízszint feletti üregében, pofájában egy hosszú nád darabbal. 

Nagy méretéről, bundájának színéről , könnyen beazonosítottuk,
ez bizony egy Vándorpatkány volt.

Így alakult a napunk, igazán nem panaszkodhatunk, de a Merzse mocsártól azért kicsit nagyobb vízimadár fajgazdagságot vártam. Azért tartalmas fotózás és kirándulás lett, ebből a szombatból is !