Ködös, esős szombaton

Megint eljött a szombati "megváltó" fotózás. Budakeszi környékével kezdtünk, hátha találunk a szokott helyen vadakat. Őzet, nyulat, amit azért elég gyakran sikerül összehozni ott. Olyan korán keltünk, hogy kiérve is még vaksötét volt, csak az autó térképolvasó lámpája pislákolt a fekete hajnalban. Tökéletes volt a pillanat egy reggelire. Hallgattuk a baglyok huhogását közben, távolból kutyák csaholása, és egy-egy még erőtlen kakaskukorékolás jutott el hozzánk. Mikor megjöttek az első fények, el is indultunk a rétre, hátha megérkeznek a hajnalban mindig ott időző vadak. A ködös párán, és messze üldögélő nyúlon kívül semmit nem találtunk. Jobb hiján tájat fotóztunk.

 Totálisan hajnal, kissé ködös látkép

 Tetszett ez a kesze-kusza fatörzs

 Első fényekben  a mészkő sziklák 

Fénykorona

Budakeszin van egy Német katonai temető. Külföldről támogatják a rendezését, nagyon szép, és méltóságteljes. Érdemes bemenni, mert a látványa megkapó, nem beszélve a környezet szépségéről, magáról a helyről, és bejáratánál ékeskedő gyönyörű őszi színekről, melyek ekkor még nem bontakoztak ki, de ami késik, nem múlik. Bent csináltam egy-két fotót.

 Rendezett sorokban pihennek

Nagyon szép környezet, külhonból érkezik a gondoskodás

Következő úticélunk a Beliczai-sziget volt. Érd környékén található ez az ártéri erdő, Dunapart, és sok csodaszép dolog. Kerestük az őszi színeket, melyek szépen lassan, de érkeztek. Azt gondolom, hogy idén a teljes őszi pomba, október III. harmadában, és november elején fog elérkezni. Persze már most is, a hónap közepe felé található sok szép látnivaló. Itt a félszigeten az erdőben elkapott minket egy lassú permetes eső, mely mindent eláztatott, és különös ködös párába burkolta az erdőt. A cipő eláztatásán túl, rengeteg szép, és jó élményt adott. Meg van a maga hangulata ennek az időjárásnak, s a színeinek egyaránt.

 Kedvenc ártéri részletem

 Pasztell és ősz kontrasztja

 Lebegés, függeszkedés

 Nehéz tudomásul venni, hogy elmúlt a nyár

 Kacsokkal kapaszkodva

 Lilába menekült a nyár

 Klasszikus

 Örültem a színeknek, ezt várom hetek óta

 Termés - részlet

 Megannyi rovar és bogár téli búvóhelye 

 Áztató esőben. A nyár zöldellő emléke.

 Ártéri erdő, gazdag aljnövényzettel

 Fedett szalonnasütő-hely

 Csigaság

 Keresztes pók, hálójában

Utolsó pillantás hátrafelé

A fotózás végén elmentünk az itatós leshez, hogy immáron itatós-etetős madárpihenő hellyé alakítsuk ! Megcsináltuk végre rendesen az üveget védő OSB takaró lap rögzítését, és összeszereltük az önetetőt, ami 20x20x38 cm-es, belefér vagy 5 kg szotyi. Megigazítottuk a beülőágakat, s magát az etetőt úgy alakítottuk ki, hogy enni egyszerre csak egy madár tudjon, s a többi a beülőn várakozzon. Bejött a számításunk, a madarak így cselekszenek, ezért jól fotózhatók. Erről egy következő blogbejegyzésben írok majd.

Törökbálint - Budaörs

Szeptember utolsó vasárnap délelőttjén a családot vittem egy kisebb kirándulásra. Meglátogattuk a Törökbálinti Anna-hegyi kilátót, ahonnan a Budaörsi kopárosra nagyon szép a kilátás. Szerintem van vagy 25 méter magas ez a kilátó, csodás a körpanoráma. Sikerült is pár jó képet készíteni annak ellenére, hogy a fények kellemetlenek voltak.

 Szemben az úti cél. Budaörs - Kőhegy

Messze látni, még ilyen rossz időben is.

Komoly és stabil szerkezet. Szélben sincs szinte kilengése, és vagy 25-30 méter magas.

Sajnos Budaörsön, a kápolnánál a fények végképp elromlottak. Mire odaértünk, kialakult a sárgás-szürke, az általam csak "kiherélt fényeknek nevezett" állapot, melyet utómunkával sem nagyon lehet megmenteni, még kitartó White Balance állítgatással sem. Azért megosztanék egy-két fotót. Hátha sikerült olyat készíteni ott, ami örömet szerezhet pár olvasómnak.

 Szeretek nézelődni a völgy felé

 Környezet-típusok kontrasztja

Az a kis tüske ott szemben, a Törökbálint - Annahegyi kilátó

Maga a hely hangulatos, nagy szabad teret nyújt. A kis kápolnát ugyan most felújítják, de nagyon szép, kedves épület, ott a kősziklák között. Még sárkányt is eregettünk, élvezték a gyerekek, sőt én is, mert volt elégséges szél. Azok a fotók, a családi fotóalbumba kerülnek majd ....

 Ennek zsúfolt domboldalnak is meg van a maga hangulata

Na igen, ott a völgyben szívesen laknék

Érdemes kijárni minden évszakban. Több helyről is megközelíthető a terület, a helyiek megmondják. Budapest felől haladva, jobb oldalon van fent a hegy. Olyan terület ez, mely sajátságos ökoszisztémájával, különleges fajoknak ad otthont. Lábatlan és Pannon gyík, Havasi Szürkebegy, millió ritka virág-növény, köveken megtalálható apró zuzmó és moha él itt. Tavasszal virágba borul, ősszel a völgyben csodásak a fák, télen meseszép hófehér hegyvonulatokban gyönyörködhetünk. Könnyű sétával pedig bejárhatjuk a hegygerinc mintegy 300 méter hosszú vonulatát, a kápolna oldalától, le egészen Budaörs vége felé. Bátrabbak lesétálhatnak a völgybe is. Évek óta látogatom nagy örömmel ezt az egyszerű, de nagyon szép, barátságos hegyvidéket.

Széncinegék - lesfejlesztés

A pénteki szabadnapba belefért még a les meglátogatása. Szégyenemre, igen régen jártam ott, bár tudom, hogy ennél a lesnél az etetéses időszak lesz az igazán nyerő. Egyszerűen azért, mert az erdő télen is nagy skálán reprezentálja a madárfajokat, amelyek szíves-örömest járnak be a nagy parkba, ahol ez a les található. Régebben télen sokat sétáltam erre, feleségemmel minden év január elsején itt kötöttünk ki, 2009 óta. A kerítés melletti fákon rengeteg Őszapó, és egyéb cinege faj mozog. A lesnél - még ha nem is sikerült mindent lefotózni - Vörösbegy, Harkályok, Csúszka, Cinege fajok, légykapók, Rozsdafarkúak mozognak. Télire elvárjuk ide a Zöldikéket, Erdei pintyeket, esetleg Citromsármányt, Fekete rigót, Széncinegét, Kék cinegét, Barát és Kormosfejű cinegét, Tengelicet, Csuszkát, s ki tudja még mi jöhet be, a tervezett, minden igényt gazdag táplálékválasztékkal kiszolgáló etetőre. Fejlesztettünk egy keveset. 

Széncinege (háttérben az etetőt fogadó oszloppal)

Megoldottuk az üveg takarását, hogy a por, a medence vizébe hulló eső, ne hagyjon nyomot az üvegen, építettünk egy beülőt, mert úgy vettük észre, hogy a madarak a lestől 8 méterre lévő fáról, nem szívesen röppennek azonnal a leshez, ezért félúton helyeztük azt el. Kialakításra került a medence végétől egy méterre egy madártető tartó oszlop is, mely fogadja majd az önadagolós magtárunkat, mely kialakítását tekintve ravasz lesz, csak egy madár fér majd oda a magokhoz, s a várakozó példányok addig a beülőkön várakoznak majd elvileg, s mi ekkor fotózunk majd ...

 Beülő alapszerkezet, a fa és a les között félúton

 A természetesnek ható ág (okosan kell komponálni a képet)

Nagyjából így ...

 Persze hogy nem a dekorált végébe szállnak ... Ezt még megoldjuk

Rengetegen jöttek, volt amelyik egy percél is tovább maradt ...

Ez a szép fekete bogár, a lesben, már az őszre és a télre készül 

 Macskánk is van, de ez elkerülhetetlen egy ilyen helyen

 A kismacska még nem tudja mit nézzen, de anya már észrevette az ebédet

Ő olyan közel jött az üveghez, hogy 70mm-en éppen le tudtam fotózni

Nagyon hamar meg kell csinálni az etetőt. Meg is van a rajz hozzá, egy négyzetalapú, 25x25x45 cm-es hasáb lesz ez, nyitható tetővel, benne, az alján egy 20 fokos szögben álló terelő lappal, mely segít adagolni a magokat, rásegít a gravitációra. Az etető alján lesz a kb 25x4 cm-es etető nyílás. Egy madár fog hozzáférni, s nekünk oldalt lesz a nyílás, tehát a madarak a baloldaluk felől nézve fognak táplálkozni. Alapvetően fekete napraforgót, vegyes egyéb magokkal keverve (vörös köles, fénymag, dioó, ez-az, nagy adagban, állandó etetéssel február végéig. Meg fogjuk oldani azt is, hogy az elfogyasztható diót ne tudják elvinni egyben. Trükkös találmány, hamarosan legyártom. Aztán jöhet a mulatság ...

A lerombolt Alcsuti arborétum

A fotós úgy dönt, hogy kivesz egy szabadnapot, mert nem esett az elmúlt napokban, s talán van lehetőség így egy kis fotózásra. Sokat gondolkodik merre menjen, s az ismeretlen Pilis helyett, Alcsút irányába indul. Hogyan lehet mégis az, hogy csalódásokkal teli tér haza ? Erről fog szólni ez a felemás érzelmekkel teljes blogbejegyzés. Hajnal 05:00-kor találkoztunk Steve barátommal, hogy elcsíphessük a reggeli a fényeket. Budaörs környékén gyenge eső fogadott minket, mely eléggé kedvemet szegte, s ehhez párosult, egy igen kellemetlen hőemelkedéses megfázás is, mely nem tett jót az általános közérzetemnek sem. Na de elindultunk, ha már szabadságot vettünk ki, bizakodva, elképzelésekkel a fejünkben. Az Arborétum 10:00-kor nyitott, s még ha ez az adat szerepel is a honlapjukon, akkor is, fotós szemszögből a 10:00 már gyakorlatilag érdektelen. Addigra elmennek a szép fények, és szóval kint találtuk magunkat a környező erdős-mezős területen, a napfelkeltével együtt ...

Kis kócsag a víztelen tómederben

Kezdjük történetünket a reggeli órák képeivel ...

 A kukoricaföld mellett

 Nem messze az arborétumtól, a "műveleti területen" ...

Én tudom, hogy az Meggyvágó

Tanakodtunk, hogy miután egy óra bóklászás után lefotóztuk, amit lehetett, mit is csináljunk 10:00-ig ?! Elmentünk az Arborétum régi bejáratához, s látván a kaput nyitva, bementünk, hogy engedélyt kérjünk korábbi belépésre. A jómunkás embereken kívül senkit sem találtunk, kivéve egy fiatal srácot, aki azt mondta, nyugodtan menjünk be. Miután több mint két óra lett volna a hivatalos nyitásig, kis gondolkodás után azt mondtuk, irány befelé. Letargikus látvány fogadott. Rengeteg kivágott fa, minden híd lebontva gerendáig, a kovácsoltvas kerítések fehérre festve (remélem ez alapozó, és nem marad így), a tó teljes mértékig leeresztve. Igazából sohasem volt gondozott, minden trutymák úszott rajta, falevelek, fadarabok, nyálkás rétegben alga, de láttam már szemetet is. Ott állt a csónak minden évben a tó partján, s mint ha sohasem használták volna arra, hogy beevezzenek, és megtisztítsák a víz felszínét, hogy esetleg szép lehessen ! Lehangoló ez, pedig a fotósokat vonzaná a hely ősszel, a víztükörrel, a tó intim elszigeteltségbe burkolózásával.

Beszéljünk mégis arról, amiben lehetett gyönyörködni. Csókák és Szajkók osztoztak a lombkorona szintjén, de lefotózni őket a kevés fény miatt lehetetlen volt. Fekete harkállyal sem találkoztunk, pedig ha valahol,  akkor a platánok törzsén itt, az arborétumban megtalálható.

 Sötét és világos

 Erdei béka

 
Tamron 90 mm Di SP macro

  
 Gombák, melyekhez semmilyen szinten nem értek

 Az egyetlen használható hídról készült, a bejárattól balra

 Itt szép színek lesznek pár hét múlva

 Az első idei piros

 Na most akkor álljunk meg ! Rügyek ?!

 Fényjáték

 Taplógomba a platánon

 Farakás. Kemény munka, gyönyörű látvány

A főnök itt már biztosan hazament

Se színek még, sem pedig tó, víztükörrel. Évek óta ez megy, a legrosszabbkor szedik szét az amúgy nagyon-nagyon értékes arborétumot. Keveslem a madáretetőket, millió innovatív, a tájba illeszkedő dolgot meg lehetne valósítani, de azt érzem, hogy itt nincsen koncepció. Nekem volna egy-két ötletem. Például üveges madárles építése egy félreeső helyen, melybe jöhetnének fotózni az érdeklődök. Élővilága van, értékes nagyon a hely, de ebbe elegendő energiát messze nem forgatnak be. Sajnálom, s nagyon elgondolkodnék azok helyében, akik egy ilyen értékes terület felett rendelkezhetnek !