2021-01-10

Őzek nyomában

 Az előző bejegyzésben mutattam, hogy felfedeztem egy nagyobb vizet, a kisebb, nyári itató mellett. Sok eső esett az elmúlt időben, s összegyűlt a víz lent a völgyben. Attól nem messze van egy les, környzetében igen sok őz és vaddisznó nyom. Ettől nem messze találtunk dagonyákat, túrásokat. Meg is lett a vasárnap reggeli programom. Egyre nehezebben kelek már korán, főleg így a hideg téli reggeleken, de ma útnak indultam, és korán reggel kint voltam már. Az állatok vélhetően korábban kezdik a napot, de nulla fényben nem lehet fotózni. Figyeltem az őzeket, nem mozogtak a les környékén, így a cserkelés módszere mellett döntöttem. Bejártam az összes területet amit ismerek, és nagyon figyeltem. Ezen törekvésem hozott némi eredményt, de jó lett volna ha kicsit közelebb jönnek ... Az élmény így is csodás volt, -3 fokban szépen megült a dér a fákon, ha már hó nem képses esni még januárban sem. Kellemes fotózás volt, mielőtt Imréhez indultam szigetelni és felszerelni a kuvik odút. 


Ők egészen türelmesek voltak

Fenyőrigók az első fényekben

Voltak, akik hamar sarkonfordultak :-)

Csak álltam, és csendben néztem

Közelebbről is gyönyörűséges

A nagyobb vizet több irányból is figyelhettem

Felérve a dombra, ő várt a horizonton. Igyekeztem közelkerülni...

Durcásan, sőt szigorúan nézett vissza rám. Ő van itthon, én csak vendég vagyok !

Tettem még pár kört

Igyekeztem felfedezni az eddig még rejtett zúgokat is

Ahogy az idő elszaladt, és eltűntek az őzek, vissza indultam a jól ismert úton

A végére a távolban búcsúzóul felbukkantak még ők ketten



És aztán indultam is dolgomra, várt a kuvik odú szigetelése, és kihelyezése.