2013-03-16 - Budakeszi vadaspark

Családom minden tagja, sőt még én is úgy gondoltam, hogy március közepén érdemes kivenni két nap szabadságot, s ebből csinálni öt egybefüggő napot. Sőt azt is gondoltuk, hogy ezen napok valamelyikén majd elmegyünk szép napos időben a Budakeszi vadasparkba, és megnézzük az állatokat. Meg is néztük, csak épp napos, szép idő nem volt. Sírva röhögtem kínomban a március 15.-ei havazáson, az abban rekedt szerencsétlen autósokon, sőt a belügyminisztérium szánalmas sms-én is. A vadaspark a helyén volt, az állatok is ették a Zoo-csemegét, szóval ne panaszkodjunk, hanem nézzük inkább a képeket.

A vadaspark bejárata 

A bejárattól balra, rögtön a Pusztai sas fogad minket 

A vadasparkot évről-évre fejlesztik, bővítik 

 Ők nem annyira barátságosak

Hóban-fagyban. Az állatokat etetni kell. 

 Jellegzetes póz

Az Európai bölény tartózkodó és gyanakvó

Minden évben látható a Citromsármány (hím)

Pár egyedből álló csapatban járnak (Citrom sármány tojó) 

Gondozott, rendben tartott kifutókban, nagy területen élhetnek az állatok

A Dám szarvasok oda vannak az almáért. Gyengéden veszik el az ember kezéből.

 A megzavart Csúszka röpte ...
 

 A farkasok a domb tetejére húzódnak, vagy megszokott köreiket járják a kifutón
 

A kilátóból többek közt ezt a területet fotózhatjuk. Vadászleseket rejt a vidék ...

A muflon nem örült, ha a kerítéshez közel merészkedtünk. Azonnal jött, hogy megvédje területét

 Még evés közben is figyelt, fel-fel nézett ránk
 

 Pusztai sas portré. Nagyon éber tekintete van, de megtűri az embert
 

 Csak néztük egymást a Fekete rigó tojóval. Mint ha fészkén ülne ...

A patkány is előkerült, hogy igyon pár kortyot. Végre tiszták voltak az üvegek ... 

 Nagyon örülök, ennek a deres vadászgörény fotónak. Jól sikerült, azt hiszem.
 

 Kecskegidák alszanak, a háztáji részlegben
 

 A racka juhok egykedvűen élik életüket. Gyakorlatilag nem csináltak semmit
 

 Már régen vártam, hogy egy szép Vörösbegy fotó összejöjjön. Hónapok óta nem találkoztam vele
 

Szarvasmarha, még csak most ismerkedik a világgal. Anyja lelkiismeretesen védelmezi.

Igényli a fülvakarást, s ha az abba marad, hangos bőgéssel jelzi, hogy szeretne még ...

Mangalica. Totálisan kizárta a világot. Zsírja sokkal egészségesebb a házi sertésénél

 Ez a vaddisznó megszokta a fogságot. Jól viseli a sok bámészkodót
 

Ő pedig szelíden kémleli a világot, s hallgatja a baromfi udvar minden lakóját

Nagyon érdekes ez a park, sokadjára is lekötötte a figyelmemet. Rendben tartják, fejlesztik. Az állatok tágas terekben mozoghatnak, a számukra megfelelően kialakított karámokban. Érdekes tájékoztató táblákon olvashatunk rengeteg hasznos információt, és elég pihenő hely áll rendelkezésre, ha megfáradtunk. Családosoknak is jó kikapcsolódás, ha a gyerek képes már pár száz métert sétálni. Elmaradhatatlan a kilátó megmászása, melynek tetejéről, teljesen körben, messze elláthatunk minden irányba, jó idő esetén akár több tíz kilométerre is.

Farkas-erdő és környéke

Március 3.-án egy családi séta keretében fotózni indultam a Káposztásmegyer mellett található Farkas-erdőbe. Elég nagy területen fekvő, vegyes, változatos erdőről van szó, melyben lombhullató és örökzöld fák egyaránt élnek, található a szélén nádas, mocsaras rész, van dombos területe is, homokos és erdei talajjal egyaránt. Bízom benne, hogy amikor beindul az élet, március vége felé, akkor ez a sokszínűség majd elhalmoz minden földi jóval, amit csak egy fotós kívánhat. Fauna és flóra tekintetében egyaránt ...

Felülnézetből ... A sárga terület a nádas-mocsaras rész, a fehér a Rex állatmenhely

Az új építésű házaktól indultunk (jobb felső sarok), és egészen a Rex állatmenhelyig mentünk, ahol a kutyákon kívűl, berendeztek egy kis háztáji-állat bemutatót is. Kecskékkel, lovakkal, kossal, csirkékkel. Nagyon szép a kerti tó is, amely több réce családnak ad otthont. Mivel sok gyermek is volt velünk, nem lehetett komoly fotózásról beszélni, inkább csak amolyan ismerkedés volt ez a hellyel. Közel sem jártuk be az egészet, de arra elég volt ez a három órás séta, hogy rádöbbenjek: Na itt egy újabb hely, ahová érdemes gyakran ellátogatni, s megismerni ezt az igen gazdag, ígéretes mesevilágot ...

Rögtön a házak mellett észrevettem a Csonttollúakat ...

Áthaladva a kisebb erdőrészen, a nagy-erdőbe jutunk. Barátságos emberek sportolnak, kirándulnak itt, és úgy látom, vigyázzák a környezetet. Nem nagyon találkoztam szeméttel az utam során. Figyeltem a madarakat, kerestem őket, de a gyermekek és a túrázók, a kutyások elriasztják őket. Emiatt arra jutottam,  hogy majd az ösvényekről letérve, kicsit a saját utamat járva fogok én itt körülnézni legközelebb. Van azonban egy hely félúton a Rex állatmenhely irányába, mely az odalátogatók, kirándulók népes hada ellenére is működik zavartalanul. Ez pedig nem más, mint az "etető-sziget". Rögzített és mozgó etető alkalmasságok tömege függ ott, megvendégelve az erdő éhes madarait, melyek szinte teljesen megszokták már az embert. Beálltunk az etetők közé, és a fejünktől pár méterre suhantak el a madarak, ágról ágra szállva, etetőről etetőre röppenve. Mint egy mesében. Mint ha mi magunk is élelmet kereső madarak lettünk volna ...

Nem zavartatták magukat

Fényünk nem nagyon volt, nem kaptunk rövid záridőket

Amint átértünk az erdőn, az állatmenhely mellett haladtunk. Nagyon rendezett a területe, az állatok szeretete vitathatatlan. Éppen egy nagyon kedves, 4 hónapos zsemleszínű, szép kölyök kutya talált gazdára, amikor odaértünk. Jó érzéssel töltött el minket. A kapun beérve, pár méter séta után egy kis tó fogadja a látogatót, melyben tőkésrécék élnek, a többi vendégmadárral, melyeket most nem láttunk. Vizét szelíden fodrozta a szellő. Partján nádas, másik oldalán homokos terület, s amellett a csirkék, kacsák ludak legelésznek. Van köztük kopasz nyakú is.

Tőkés réce tojója (nem kacsa)

Miután a kutyákat megnéztük - mint ha mi magunk választanánk éppen most - elmentünk hátra a háztáji állatok felé. Én nagyon gondos, rendezett karámokat láttam, szép állatokkal. Az egészben munka látszik, és szeretet. Hirtelen nem is tudtam, hogy egy hagyományőrző gazdaságban, vagy a Rex állatmenhely területén vagyok. Félrevonultam, leültem, és csak néztem az állatokat, a sok régi szerszámot, a hangulatos épületeket, és megpróbáltam ott, és akkor kizárni minden mást. Nem mint ha annyi zavaró tényező lett volna ott. Nem egy pláza volt sok idióta emberrel, hanem egy barátságos hely az állatokért, őket tisztelő emberekkel. S ez, nagyon nem mindegy ...

 Még egy őznek is jutott hely, és megfelelő takarmány.

 Egy már sokat látott birka ... Kellő apátiával figyelte az embereket :-)

 Ezt a kecskét a szakálla miatt fotóztam le. Cypress Hill is megirigyelné ...

Kecskék. Kicsi fiatal babák. Nagyon szépek voltak 

 Érdekes szájtartás ... Kajla fülek ... Puha gyapjú.

Ez a kép a feleségem alkotása. Ha egyszer lesz erőm, leszedem a képről
azt a ronda vezetéket. Kár érte nagyon ...

Ez az a hely, ahová érdemes lesz visszajönni minden évszakban akár többször is. Gondolok itt konkrétan az erdőre. Sokféle élőhelye, vegyes flórája, gazdag élővilágot ígér, nem csak madarak, hanem emlősök és rovarok tekintetében is. Még mielőtt valaki megkérdezné, hogy miért nincs kép az erdőről, azt kell mondanom jogos, de annyira a madarakra vadásztam, hogy le sem vettem a 70-300-as objektívet a vázról.

Nagyon örülök, hogy megismertem ezt az erdőt. A helyiek mesélik a rókákat, őzeket, nyulakat ... Sőt mi magunk is láttunk rókalyukat. Rengeteg odvas fát. Farkas-erdő. Én megjegyeztem a nevét.

Csabi, köszönöm az ötletet !