Farkas-erdei kaland

Kaland ?! Milyen kalandról beszélek ? Várjuk csak ki a végét, szépen sorban haladjunk a történettel ! Steve és én a Molnár-szigetről érkezve bevonultunk a Farkas erdőbe, ami egy elég stabil élővilággal rendelkező, igen sokféle élőhelyet, vegyes erdőt és nádast is magába foglaló izgalmas hely, az év minden szakában. Megvannak a bejáratott útvonalaink, egész jól megismertük már a helyet a többszöri látogatás során. Ez úttal fáradtabbak voltunk, és a rövidebb kört választottuk, fő célunkkal az etetős erdőrésszel. Figyeltük a hangokat, s itt is az idei decemberi képlet látszott beigazolódni ... A madarak még találnak élelmet, és messze vannak az erdők mélyén ... Azért a lustábbak az etetőre járnak, s ennek örül a fotós is nagyon.

 Ő fogadott minket

 A tornász. Jutalom a cinkegolyó

 Nem voltak nagy fények a fák között, de ő büszkén pózolt

 Olyan nehéz választani a sok vicces Kékcinege fotó közül ...

 De vannak, akik nagyon komolyan állnak a gép elé ...

 Megcsodálhattuk a barátcinegét is

 A mókus fürgén lopakodott az etetőre, teletömte magát és már iszkolt is tisztes távolságba

 Azért a széncinege nagyon szép madár, még ha kevesen ismerik is agresszivitásáról

 Erre a legjobb szó: CUKISÁG ;-)

 Körmei a fába mélyednek, dudáló hangot hallat, és rohan, ugrik át a másik fára ...

Közel 50 percet töltöttünk az etetők mellett. Egy magokat és diót hozó idős hölgytől megtudtuk, hogy a túloldalra is telepítettek etetőket, s ezzel elrabolták a madár és mókus állomány jó részét. Azért én így is elégedett vagyok. A nádas felett, mely az etetők tőszomszédságában van, ez úttal nem láttunk ragadozót. Viszont a nádasból magasló egy-két, kicsit távolabbi lombhullató fán, vártak ránk érdekes dolgok, melyről később mesélek.

 Elhagyva az etetőket, visszanéztünk az ellenfénybe

Hívott egy hang, csalogatott a megérzés, hogy menjünk beljebb az erdő mélyére, hátha lesz ott valami más is. Szajkóért, Vörösbegyért, esetleg Süvöltőért indultunk, vagy talán harkályt lesni, de egészen mással ajándékozott meg a lemenő nap. Mostanában minden fotózáson csalatkoznunk kell a decemberi telet illetően, de oly sok esetben kapunk mégis csak valami meglepetést, amit csak az adott hely tartogat számunkra, s amely talán a kitartásunk gyümölcse ... Ahogy haladtunk egy kis ösvényen, hogy majd a kis körben vissza érünk az etetőre, egyszer csak mozgolódást vettünk észre az aljnövényzetben. Pesti gyerekként az erdőben járva eldobtam a hajam a cinkék után, hogy egy nyúl füleit pillantottam meg. Ugrott, láttam a lábait, igen gyorsan igyekezett kitérni előlünk. Leült egy vastagabb fatörzs mellé, onnan figyelt minket, majd továbbhaladt. Mi pedig mentünk utána, minél közelibb fotók reményében. Nem nagyon hagytuk szegényt addig, míg meg nem lövünk valami normális képet ...

 A Mezei nyúl figyelt minket, s gondolkodott: Merre tovább ?

 Tudtam, hogy átszalad az úton fix pontra állítottam a fókuszt, de szvenkelve kellett
követnem őt, míg oda nem ér, különben lemaradok róla. Blogba jó :-)

A kijárat felé. Számomra csodás látvány ... 

Visszaérve a kis kör után, elidőztünk még az etetőknél, s én megpróbáltam azokon túl látva, kicsit a nádas melletti két nagyobb fára koncentrálni, mert a távolban a cinegéken túl volt még egy-két faj ... Érdemes volt keresgélni, és küzdeni az ágakkal, további madarakért, melyek hiányoztak ebből a napból. A kitartásnak meg is lett az eredménye !

 A Szajkó az örök kétkedő

 Örültem nagyon az Erdei pintynek is. 

 A zöldike tojója is megmutatta magát. Ezt a fajlistát szívesen fotóznám etetőn is

 A Kék cinege nem bírta ki, hogy ne műsorozzon nekünk, így a végére, búcsúzóul

Hazaindultunk ...

Felidézve a történteket, így a blog írása alkalmával, s megnézve a fotókat azt kell mondanom, hogy az a szombat, kitett magáért, kárpótolt a Molnár-sziget gyatra felhozatala után, és csodás képeket ajándékozott nekünk. Hangulatot, életet, színeket, szabad levegőt, kalandot, izgalmat. Minden földi jót. Köszönet ezért, s az ilyen napok miatt mondja azt az ember, hogy meg nem érkező tél ide vagy oda, menni és menni kell. Belső késztetés ez, mélyről fakad, megállíthatatlan.

Megszabadulás.

Egy szerverszoba ablakából

Minden héten egyszer Csillebércre megyek dolgozni. Az épület szerverszobája az egyik homlokzatra szerelt etető mellett van. Ide az ablakpárkányra szállnak le néha a csuszkák, és cinegék, hogy utána az etetőre ugorhassanak. Koreográfiája van ennek ... Sokan közülük a pár méterre lévő fán várnak a sorukra. Őket fotózom én ! Pont jó magasságban, és távolságban ülnek. Nagyon szépen elmosható a háttér, még F8-as rekeszen is. Miért F8 ? Azért, mert a 300mm-nek ez a legjobb értéke, rajzolat szempontjából ... Itt a legélesebb a visszaadott kép. Minden objektívnek meg van a maga optimális rekesztartománya. 

Szóval miközben a munkámat végzem, gyakran látok gyönyörű madarakat. Ez a hely csodálatos otthona megannyi madárfajnak, emlős állatnak, növénykülönlegességeknek. Nagyon sok esetben mondtam ki azt a mondatot, hogy "bárcsak itt lenne a fényképezőgépem ...". Ez csak fokozódott, amióta etetési szezon van. Éhesen, fázva minden állat engedékenyebb az emberrel, mert szinte csak a táplálékszerzésre gondolnak, ahogy a párzási időszakban a fajfenntartásra. Ilyenkor más-más alapon, de figyelmük lankad kissé. Ilyenkor kell fotózni az állatokat. Ezen alkalommal elhoztam a fényképezőgépemet, és kezdetét vette az örömmámor.

Feltárta magát a Csuszka. Általában fejjel lefelé láthatjuk a fák törzsén ...

Kedves és egyszerű madár a Kékcinege

Egy könnyed nyomtató telepítésből tértem vissza, és a mókus fogadott.
Hosszan figyelhettem. A család csak mutáns nyúlnak nevezi. Be kell látnom, találó jelző.

A Meggyvágó egyetlen pillanatra szállt le a szemközti fán, de ahogy éles szemével meglátott,
tovább is repült, vagy 25 méterre, be a fák közé. Hiába, nincs hozzá szokva, hogy egy 30 cm hosszú objektív
figyel ki az ablak szárnyai között. Még soha nem fotóztam ezt a fajt. Oda-vissza voltam az örömtől ...

A Barát cinege sokszor vissza jött hozzám, türelmesen, és érdeklődőn pózolt a szemközti fán.
Régen, évek óta  láttam már őt, de fotózni még nem volt szerencsém.

A Zöldike a párjával érkezett, de sajnos azok a fotók nem lettek elég jók. Örültem ennek a fajnak is.
Egész nap lázban égtem. Egy kis munka, egy kis fotózás. Pörgős napom volt, tele örömmel.

A Széncinege sem hiányozhatott, szép számban képviseltette magát. Harciasan zuhant le a mélybe,
mikor meglátta a földre repülő sajtos pogácsát. Megosztottam vele a reggelimet. Jó érzés volt.

Ez a Balkáni fakopáncs messzebb volt mint a Meggyvágó, tehát úgy 30 méterre, bent az erdőben.
Kézből, 300 mm-en (ekv. 450), ezt sikerült fotózni, de felteszem a képet, mert ez ritkább faj, és ő is ott volt.
Egy Szajkó is dobbantott itt a szemközti ágvillán, de nagyon messze-hátra repült be a "sásba".
El is vesztettem szem elől ...

Ezen gazdag fajlista alapján kijelentem, hogy nem kell olyan messzire menni, ha az ember sok szépet szeretne látni. Csillebérc (Budai-hegység) nincsen olyan messze annak, aki itt él, és türelemmel hajlandó keresni az állatokat. Hallottam azt is, hogy Budakeszi közelsége miatt, az erdőben vadak is járnak. Na ez már a jövő zenéje. Jó volna rókát, szarvast, vaddisznót fotózni.

Talán egyszer az is sikerül ...

Madáretető építése

Nincs még vége a télnek, a madáretető-szezon szerintem eltart még szűk két hónapig. Ez 8 olyan hétvégét jelent, ahol 16 napon át van lehetőség etetőn lévő madarakat fotózni 2-3 méterről a lessátorból. Lehetőség nyílt - és ezért köszönet apósomnak, Bandi bácsinak - hogy a családi ház kertjében kihelyezzek egy etetőt. Volt már itt itatós próbálkozásom is, csak hát nem lehet versenyezni a szomszédban lévő komplett műsziklás kerti tóval ...

Elindultam, hogy az otthon fel nem lelhető alkatrészeket, és a magkeveréket beszerezzem. Nem voltam túlzottan elreagadtatva a Praktikertől, mert a lécei (20x40-es) nagyon ferdék-görbék voltak, de azért választottam egyet közülük. Vettem szöget, mert csak facsavarom volt, és fekete szotyit, világos szotyit, faggyúgolyót, almát is, és szalonnát is. (Ez utóbbit nem a barkácsboltban ugye)

Tipikus ház alakú etetőt építettem, de kicsit aszimmetrikusat. A hosszabb oldalon van egy kis párkány, ahol várakozhatnak a madarak, és könnyebb őket fotózni, mint ha bemennek a tető alá. További okosság még, hogy ugyanezen az oldalon a tető nem jön le olyannyira, mint a szemközti oldalon, így a madarak szívesebben bemennek majd, hiszen nem nyomja őket össze a tető, mely még így is teljesen fedi az eleséges "ház"-részt. A képeken látszik minden.

Az alaplapra felhelyeztem a 3(!) oldal-korlátot, mely a magokat tartja bent a fedett rész alatt, de a negyedik oldalon nincs ilyen, mert a madarakat kitakarva, ez zavarná a fotózást. Felkerült a 4 db oszlop, melynek felső végei 45 fokban tartják a tetőt. A tető nem egyforma oldal-méreteinek kiszámolása után, felkerült a fedél, és kész is volt a ház-etető. Nem volt könnyű a panel konyhában dolgozni, a munkalapon, sem pedig a szennyestartó ládán. Ráadásul a 3 méteres léc nem fért be a liftbe, úgyhogy lehetett felsétálni vele a VII. emeletre. Nem baj, meg volt a bemelegítés ... (muhhaha)

Készült még 1 coll-os kemény-fa rúdból egy kétlépcsős hinta szerű etető, melynek felső rúdján csüngenek majd a faggyúgolyók, és a szalonna darabok, míg az alsón a madarak tornázhatnak majd ezekért a jó falatokért. Az egészet kötéllétra szerűen köti össze a spárga, s annál fogva lesz az egész alkalmasság felakasztva vagy az etető fölé, vagy alá. Ez majd a kihelyezskor tisztázódik.

Az etető környékére még kerül egy virágcserép-tál, melybe az alma, és a lágy dolgok mennek, s talán dió, ha szépen jönnek a kicsikék ...



Amit várok:

Széncinege, Kék cinege, Őszapó, Vörösbegy, Zöldike, Meggyvágó (talán), Szajkó, Csúszka, Harkály, Mezei veréb, Házi veréb, Tengelic. (A többit meglátjuk, ez is elég)

Lerakom a lessátrat, szemben az etető 3-4 méterre, annak hátterében a fenyő, és a fény hátulról jön.
Elég fény, mosható szép zöld háttér. Mi kell még ?

Jöjjenek a fotók a gyártásról ...
(Mobillal készült képek !!!)

Kihelyezés 2013.01.18

Oldal-korlátok felhelyezése, oszlopok méretre vágása

Oszlopok felállítása, mérés, szögelés

Bal oldali tető felhelyezése

Jobb oldali tető kimérése (aszimmetrikus)

Cinke-golyó és szalonna tartó hinta elkészítése

És eljött a nagy nap. Pénteken, 18.-án délután kihelyeztem a kertbe. Gondolni kellett több dologra is. Hol kap védelmet az etető úgy, hogy látszódik is. Oszlopra, vagy fára helyezzem-e el ? Honnan kap fényt, milyen a háttere (szép háttér, elmosás lehetősége), és végül el tudom-e helyezni az etetőtől a lessátrat 4-5 méterre ?
Megtaláltam a helyet, felrögzítettem mindent, és  fel is töltöttem magokkal. Fekete szotyi, árpa, zab, világos szotyi, és zsírszalonna, faggyúgolyó, végül egy alma, hogy mindenki boldog legyen.

Miközben kihelyeztem az etetőt, hallani lehetett a madarak halk putyorgását a környező tuják között, a fenyőfákon, s olykor-olykor a fekete rigó hallatta riasztó hangját, mert ő ilyen pánikolós fajta. Nézegettem innen-onnan, hogy jó lesz-e, miként és honnan fotózunk majd ... Már majdnem besötétedett, ezért igyekeztem elmenni onnan időben, hogy még sokan észrevehessék, készülve ezzel a más napra, tudván, hogy meg is próbáljuk a helyet a következő délelőttön.