Minden héten egyszer Csillebércre megyek dolgozni. Az épület szerverszobája az egyik homlokzatra szerelt etető mellett van. Ide az ablakpárkányra szállnak le néha a csuszkák, és cinegék, hogy utána az etetőre ugorhassanak. Koreográfiája van ennek ... Sokan közülük a pár méterre lévő fán várnak a sorukra. Őket fotózom én ! Pont jó magasságban, és távolságban ülnek. Nagyon szépen elmosható a háttér, még F8-as rekeszen is. Miért F8 ? Azért, mert a 300mm-nek ez a legjobb értéke, rajzolat szempontjából ... Itt a legélesebb a visszaadott kép. Minden objektívnek meg van a maga optimális rekesztartománya.
Szóval miközben a munkámat végzem, gyakran látok gyönyörű madarakat. Ez a hely csodálatos otthona megannyi madárfajnak, emlős állatnak, növénykülönlegességeknek. Nagyon sok esetben mondtam ki azt a mondatot, hogy "bárcsak itt lenne a fényképezőgépem ...". Ez csak fokozódott, amióta etetési szezon van. Éhesen, fázva minden állat engedékenyebb az emberrel, mert szinte csak a táplálékszerzésre gondolnak, ahogy a párzási időszakban a fajfenntartásra. Ilyenkor más-más alapon, de figyelmük lankad kissé. Ilyenkor kell fotózni az állatokat. Ezen alkalommal elhoztam a fényképezőgépemet, és kezdetét vette az örömmámor.
 |
| Feltárta magát a Csuszka. Általában fejjel lefelé láthatjuk a fák törzsén ... |
 |
| Kedves és egyszerű madár a Kékcinege |
 |
| Egy könnyed nyomtató telepítésből tértem vissza, és a mókus fogadott. Hosszan figyelhettem. A család csak mutáns nyúlnak nevezi. Be kell látnom, találó jelző. |
 |
| A Meggyvágó egyetlen pillanatra szállt le a szemközti fán, de ahogy éles szemével meglátott, tovább is repült, vagy 25 méterre, be a fák közé. Hiába, nincs hozzá szokva, hogy egy 30 cm hosszú objektív figyel ki az ablak szárnyai között. Még soha nem fotóztam ezt a fajt. Oda-vissza voltam az örömtől ... |
 |
| A Barát cinege sokszor vissza jött hozzám, türelmesen, és érdeklődőn pózolt a szemközti fán. Régen, évek óta láttam már őt, de fotózni még nem volt szerencsém. |
 |
| A Zöldike a párjával érkezett, de sajnos azok a fotók nem lettek elég jók. Örültem ennek a fajnak is. Egész nap lázban égtem. Egy kis munka, egy kis fotózás. Pörgős napom volt, tele örömmel. |
 |
| A Széncinege sem hiányozhatott, szép számban képviseltette magát. Harciasan zuhant le a mélybe, mikor meglátta a földre repülő sajtos pogácsát. Megosztottam vele a reggelimet. Jó érzés volt. |
 |
| Ez a Balkáni fakopáncs messzebb volt mint a Meggyvágó, tehát úgy 30 méterre, bent az erdőben. Kézből, 300 mm-en (ekv. 450), ezt sikerült fotózni, de felteszem a képet, mert ez ritkább faj, és ő is ott volt. Egy Szajkó is dobbantott itt a szemközti ágvillán, de nagyon messze-hátra repült be a "sásba". El is vesztettem szem elől ...
Ezen gazdag fajlista alapján kijelentem, hogy nem kell olyan messzire menni, ha az ember sok szépet szeretne látni. Csillebérc (Budai-hegység) nincsen olyan messze annak, aki itt él, és türelemmel hajlandó keresni az állatokat. Hallottam azt is, hogy Budakeszi közelsége miatt, az erdőben vadak is járnak. Na ez már a jövő zenéje. Jó volna rókát, szarvast, vaddisznót fotózni.
Talán egyszer az is sikerül ...
|