2014-07-14

Erdei talpas itatós les

A februárban megépített első, félig földbe süllyesztett, majd a talpakon álló második les után, immáron egy harmadik épült. Az I.-es les csak madárvonuláskor hozott eredményt, de ahogy eljött az április vége, május eleje, teljesen kihalt az a környék. Adott 10-12 fajt, de a fajok száma nem emelkedett, sőt voltak olyan leslátogatások, ahol örültünk egy arra tévedő Széncinegének is. Mivel nem volt a les mellett erdő, összeraktunk egy másik lest, egy vegyes erdő melletti réten. Ennek az itatója lábakon állt, de nem volt kabinja, mert nem volt rá pénzünk, és nem is akartunk beletenni, míg nem látjuk a fajokat. Ez a hely sem volt megfelelő a madaraknak, az árnyékok miatt nem tudtunk elég közel menni az erdőhöz, és egy nagyon komoly vihar alkalmával bedőlt az egész. A front OSB-be belekapott a szél, és mint vitorlát tolta maga előtt, emiatt a medence a 120 kg súlyú víz miatt összecsuklott. Felszámoltuk hát az I.-es és II.-es lest, s a kettő anyagaiból, megépült, a III.-as les, melyet három oldalról vesz körbe erdő 10-15 méter távolságban. Zárt helyen, egy parkos területen áll. Meglátjuk, itt mi sikerül. A terület átellenes oldala nyitott, erdőszéli rét, Vaddisznó, Őz, és ragadozó madarak fotózására alkalmas. Ott mobil lessel próbálkozunk majd. Télen pedig etetünk. Maggal, hússal, mindkét helyen.


Még festjük, és dekoráljuk szebbre, jobbra

 Itt még nem volt benne üveg, nem volt dekor

Kilátás


Műszaki adatai hasonlóak az I.-es leshez. Kavin méret 200x150 cm, magassága 170-160 cm. Az itató 90 cm magasan áll, (kap még középen egy tartó-oszlopot), vízmélység 4-5 cm, a sarokban lapos kő várja a kisebb, bátortalanabb madarakat. A vízfelület 200x125 cm. Az üveg 4mm vastag, szürke reflexiós üveg, 140x48 cm mérettel. Kellemes a kilátás. A les É-ÉNy irányba néz, ezáltal hellyel-közel reggeltől-estig kap fényt. A korai órákban a tető, az üveghez közel 20 cm árnyékot vet, de ez nem érdekel minket, és délután van 1.5 óra, amikor a baloldalról egy fenyő árnyékot vet, de legalább rendesen lefedi a dolgokat, így nem olyan vészes. Normál fényviszonyok mellett ISO 800-on megkapjuk az elégségesen rövid záridőt. A háttérben egy fiatal fenyő áll, örökzöld hátterünk van. Távolságát tekintve totális mosást ad, 250-300 mm környékén már F 7.1-en is.


És emlékül a két régi lesről is egy-egy fotó ...


 Nem volt rossz, csak a helyszínt nem találtuk el

Távol az erdő, és nem bírta a szelet
Szajkó, poszáták, varjúfélék ragadozók, fácán otthona

Jelen pillanatban tehát a III.-as lest csinosítgatjuk, festünk, és erősítjük még, további dekoráció és "madárterelő" kell majd a hosszú oldalakra. Már érlelődik a fejemben, hogyan lesz kialakítva a téli önetető, és agyalok a felépítésén, hogy a madarak szépen, oldalról látszanak majd ... Nem olyan hidegek a telek, télen is lesz benne víz, a végében pedig minden földi jó, ami a madaraknak kell.

Ott van a területület túloldala is, ott majd a most is megfigyelhető ragadozókat, és az emlős állatokat szeretnénk elcsípni. A ragadozó madaraknak, beülőágat fogunk kitenni, és zsigerrel, csirke far-háttal etetünk  majd. Mind ezt mobil lessátorból fogjuk figyelni, és reméljük fotózni is.






2014-07-01

A Jégmadár otthona

Reggel 04:00-kor kezdjük a napot. Totális kómában iszom a kávémat, és indulok Steve barátomért, irány a Duna egy holtága. Kinézve a konyha ablakból, városi romantika tárul szemem elé, melyet le is fotózok a telefonnal. Türelmetlenül kortyolom kávémat, nem elég meleg a víz, az instant kávé fel sem olvad benne. Mindezen kellemetlenségért kárpótol a remény, hogy megcsípjük a Jégmadarat, vagy a Szürke gémet a kiszemelt, víz fölé lógó villás végű beülő ágán, melyet szétkoptatott már a sok madárkarom. Ki is értünk 04.50-re, magunkkal vittük a lessátrat, a két összecsukható széket, a fotóstáskákat, mint a málhás szamarak. Kiérkezésünk pillanatában meg is zavarjuk az ébredező gémet az ágon. Átrepült rikácsolva a túloldalra. Na akkor marad a Jégmadár. Már ha lesz. Felállítjuk a sátrat, beülünk és várunk ...


Igen, ő megérkezett. Már régen hajkurászom, ez a legközelebbi fotó eddig




Pirkadat a konyhaablakból (mobillal készült fotó)

Az első fények, mielőtt elrejtőztünk

 Bevetésre készen

Míg vártuk a Jégmadarat ...

Megérkezett a Jégmadár, de sajnos nem voltunk még felkészülve, még az értékek beállításán dolgoztunk, fénymérésen, ISO és rekesz választáson gondolkoztunk. A totális ellenfényben készült, első fotókat nem dolgoztam ki, mentek a kukába. Csak bízhattunk benne, hogy még látjuk őt. Vártunk, és nem hiába !


Itt már szebb, és jobb fényekben

 Megmutatkozott a másik oldaláról is

Aranyos ékszerdoboz, ragyogó gyémánt-gyönyörűség


A túloldalra üldözött Szürke gém keresett egy helyet, ahol kedvére aludhatott még a reggeli napsugarak fényében. Mit reggeli, kora reggeli, hiszen még csak 06:00 sem volt. Egyszer elhúzott előttünk egy másik példány is, de a lessátor kis ablaka, és az előre-figyelés miatt arról szépen le is maradtunk. Figyeltük a kis, fióka korú récéket is, ahogy anyjuk vezette őket a parton, és láttunk Balkáni gerlét, aki inni jött a vízhez.


 Előbb figyelt minket

Aztán madármódon összekuporodott bóbiskolni kicsit.


Megérkeztek aztán az erősödő fények, a Jégmadár pár(!) is átrepült a túloldalra, mi pedig elégedettek voltunk. Útra keltünk az itatós leshez, és más feladat után néztünk. Mégpedig környékbeli lombhullató erdőt, tisztással, mert az itatós lest szeretnék felpörgetni. Ez viszont már egy másik történet ...





2014-06-23

Talpas itatós madárles építése

Sajnos azt tapasztaljuk, hogy a tél végén épített, földbe ásott les nem működik megfelelően. Sokat gondolkodva arra jutottam, hogy talán közel van a város, illetve baj az is, hogy ez nem erdő, hanem csak egy cserjés. Gond lehet az is, hogy sok a fent köröző ragadozó madár, vagy alacsonyan van az itató. Nem tudjuk. Vélhetően vonuláskor lehet nagyobb forgalom, amint tapasztaltuk ezt tavasszal, de május közepe felé nagyon megcsappant a látogatások száma, nem jöttek úgy a fajok. Nincs mit tenni, kerestünk hát egy másik helyet. Sokakat megkérdeztem, akinek pörög a les, hogy hová helyezték el a madárlest ? Mindenki hasonlóan válaszolt: "Erdő mellé, tisztásra". Ennek fényében kerestünk mi is vegyes erdőt, de sajnos túlnyomó többségben nem lombhullató, csak 1/3-ad arányban. Ellenben tisztás, és erdő mellett van. Itt megemeltük az itatót, lábakon áll. Meglátjuk mit hoz ez a hely. Télig, sőt tavaszig figyelünk. Lesz itt nyár, ősz, vonulással, téli etetés is. Remélem, működni fog.



Majdnem befejezve

És akkor pár szóban az építésről, műszaki adatokkal, lépésről lépésre ...


 Az itató medence alja, 125x200 cmes, 8 mm vastag OSB lap

 Keretezve a 22x50mm-es léccel, lábak, merevítések

 A kinéző oldal az ablak helyével, összefúrva a medencével. Sarkokban derékszög-vasalat

 Felterítettük a 0.5 mm-es UV álló tófóliát

 Feltöltöttük 110 liter vízzel, majdnem koppanásig. Levágtuk a fölösleges fóliát.
Hagytunk tartalékot, ha esetleg vízszintet akarnánk emelni ...

 Na ez nem volt egyszerű. 6x7 méteres ponyva. Ha működik a hely, OSB lesz minden oldal.

Kiigazítottuk a ponyvát, levágtuk a lebegő részeket

 Ez már DSLR fotó

 Kilátás a lesből

 Víztükör és az erdő

 Álcázva. Most még takar minket a gaz. De lefestjük

 Még nincs dekor, de lesz !

Háttér mosás. Egész jó !

 Állóban is :-)

 Kb. két méterre az itató végétől ... Itt lesz a beülő

 Hjajj de nagyon szép ...

 Újabb ablakunk lett a világra

És az utolsó kép. Zöld, a reménység színe !


Beszerzéssel, vágással, előkészítéssel 12 munkaóra volt 3 embernek. Még dekorálni kell, beülőágakra van szükségünk, és egy reflexiós üvegre, amely 140x45 cm-es. Ez is nagy mozivászon lesz. Az építés másnapján felfedeztünk egy cseresznyét a vízben. A lestől balra cseresznyefa áll. Ott pedig Szajkók randalíroznak. Ki-ki kösse össze magában mit is jelent ez ... Talán itt, jobb szerencsénk lesz. Meglátjuk, kiderül tavaszig. Eddig szabad szemmel, építés közben látott fajok: Egerész ölyv, Vörös vércse, Örvös Galamb, Szajkó, Szarka, Fácán. Hallottunk Barátposzátát, Őszapókat. Akik ismerik a környéket, mondták, hogy róka van a közelben, az egyik fa mellett egy nagytestű bagoly is él, Karvalyt zavartak el a fészkelő Szarkák ... 

Ígéretes !









2014-06-22

Dombvidéktől folyópartig

Ismét elérkezett a "fotós-szombat", melynek keretében Steve barátommal két helyet is meglátogattunk. Régen terveztük már Budakeszi Tündérvölgyet, gyönyörű dombjai fasorai, vegyes sokféleséget mutató látképe miatt, vadászva őzekre, és Búbos bankára is, majd a Hárosi-öbölbe vettük az irányt a vízes élőhely miatt. Reggel indultunk 05:00-kor, de nem elég korán. Nem csíptük el az igazi első, hajnali fényeket, de legközelebb összehozzuk. A reggeli rutin (kávé a benzinkútnál) után, meg is érkeztünk úgy 05.50 körül. 


Ez az a látkép, amiért minden évszakban érdemes eljönni


Már érkeztünkkor átrohant előttünk egy nyúl a murvás úton, de be is szaladt egyből a bozótba. Ekkor a gépek szépen a táskákban figyeltek még. Bementünk, nagyon mélyen a területre, leparkoltunk, és csodáltuk a tájat, a még mindig nyíló pipacsokkal, búzakalásszal, a vélhetően (bár későn virágzó repcével), és elindultunk lefelé a völgybe. Gyönyörűek voltak a reggeli napsugarak, a percenként más és más fényeket adó ébredés, azt sem tudtuk merre fotózzunk ... A melegfényű fákat, és erdőrészeket, vagy ellenfényes tájképeket ? Tobzódtunk a témákban, széles és szűk vágásokkal fotóztuk a tájat. Az őszek nem érkeztek meg a szokott helyükre, szerintem lekéstük őket, de így is volt látni való a mezőn.


 A lombhullató erdő, és a kalász kontrasztja

 Ál-csüngőlepke

 Hová vezet az út ?

 Megérkeztek a reggeli fények ...

 Úton a mészkő-domb felé

 Szín-rétegek

Fényekben ...


A kőfejtő oldalában van egy lapos kis homokfal, pár üreggel. Kísértetiesen emlékeztetett a Gyurgyalagra. Nem is kellett sokat várni, hallottuk prüttyögésüket. Megbabonázza az embert a hangjuk, s ha még meg is mutatják magukat, trópusi madárra emlékeztető sokszínűségüket, hát nincs az a természetszerető ember, aki el ne ámulna ezen ... Igen sok madár mozog a meredek domboldalon, de jól is rejtőznek a sűrű lombok között, bokrok tövében.


 Gyurgyalagok élőhelye (Kis kolónia)

"V" mint völgy


Ezen a ponton külön váltunk. Steve a platán fa soron ment végig, közel kerülve a Gyurgyalagokhoz, és a tarka tehenekhez, én pedig mehallván a hívó szót ( Hupp Hupp Hupp), mentem is fel a meredek domboldalon kergetve a bankát. Meg is találtam a szakadékban megbújó kopasz tetejű akácfán üldögélve, sok, a látóterembe eső más fa lombjai között. Ember legyen a talpán, aki oda be tud fotózni. Volt vagy 30 méter közöttünk. Fotóztam amit tudtam, de ahogy a lehető legközelebb léptem, bepánikolt, és messze repült.
Szememmel követtem, füleket ráállítottam, és mentem utána a messzeségbe, ahová repült. Leszállt a kerítéses út mellé, arébb libbent, és távolodott, egyre messzebb. Nem adtam fel, igyekeztem utána, ügyelve, hogy ne zörögjek a murván ... Míg nem utól értem, és szintén lent a meredeken, újra egy akác fán találtam meg őt. Itt meg takarásban volt, és a lombok közti rés, ahová be tudtam fotózni nagyon szűk volt, ő pedig tapodtat nem mozdult semerre. ismét pár kép, majd elrepült. Elhatároztam, hogy egyszer még a nyáron rászánok egy fél napot, és kifigyelem, merre mozog, leszáll-e kicsit nyíltabb terepen ?! Nem keresett élelmet, így a fészkelésen már biztos túl van idén, ezért nehezebb lesz a cserkelés, mert nem tér vissza a területen fix pontra, de megpróbáljuk majd.


Nincs út közelebb menni

 Idén hamarabb aratunk ...

Messze volt. A 300mm + 1.3 DX mode ellenére is

 Búbos banka vadászat után, tehéncsorda

 Az élet, maga

 Erős fények, nyári táj

Fiatal  Meggyvágó az út menti kopár fa tetején

 És a Seregély, aki mindenütt ott van

Érdemes figyelni a villanyvezetéket ... Tövisszúró gébics


Tovább haladtam, Steve is megérkezett a nagy körútról, irány az autó. Kifelé, még lőttem egy képen három fajt (Seregély, Meggyvágó fiatal, és Citromsármány), elcsíptünk egy mezei verebet, és egy Tövisszúró gébicset is. Elköszöntünk e csodás helytől, és utunkat a Hárosi Duna irányába folytattuk


A Hárosi-öböl a másik hely, ahová nagyon szeretek járni

Megérkezvén a Hárosi-öbölbe, irány a part. Kedves hely, évszakonként ezer más arcot mutat. Jeges téli békés-csendet, őszi tejfehér ködöt csónakokkal, és minden témát megad. Nagyszerű élővilággal, megnyugtató vízzel, kellemes partszakasszal igazi kedvenc. Ragadozót, Szürkegémet vártunk, éneked madarakat fotózhattunk, de az igazi cél, a már többször előfordult Jégmadár. Találtam egy helyet a parton, ahol szuper vízfeletti belógó ág van a Jégmadárnak, vagy a Szürkegémnek. Ehhez közel letehető egy lessátor, melyet a jövő hét végén szombaton be is vetünk. Terveink szerint nagyon korán, 04:00-ra kimegyünk, csodálatos vöröslő napfelkeltét fotózni, és a belogó ág, csőrtől-karmoktól kikopott villájába várjuk a Jégmadarat. Nézzük most, mit sikerült Június 14.-én, legutóbb  fotózni itt, a Hárosi-öbölben ...

Ilyen kékes-lilás változatot én még nem láttam

A parton várakoztunk, figyeltük a víz feletti utat, hátha elrepül hosszan, méltósággal a Szürkegém, mert már évek óta tudom, hogy bejáratott útvonalon közlekedik, hogy aztán újra leszálljon a figyelő helyére. Általában ragadozók is megjelennek a szemközti sziget felett körözve. Igen sok Tőkés récét látunk, de ez alap az ilyen helyeken. A bokrok között szorgos Fekete rigók gyűjtötték az élelmet várakozó és éhes fiókáiknak. Nagy meglepetésünkre egy Kormos Szerkő is tett pár gyors kört a víz felett. Hirtelen fordult, nem volt könnyű lefotózni. Horgászok hada ült a parton a székében. Nagyon szép volt a víz, megnyugtató mint mindig.

 Fekete rigó tojó

 Jellegzetes Hárosi

Hangulatfotó a récékről

 Fekete rigó hím

 Gyöngyházlepke

 Kormos szerkő (még sosem láttam itt)

Egerész ölyv

Az embereknek is otthona ez a csodás hely


Megegyeztünk abban, hogy hová tesszük majd a lessátrat. Izgalommal várjuk a jövő szombatot. Vagy a Jégmadár, vagy a Szürkegém érkeztét oda, a víz fölé belógó, vastag villás fatörzsre, melyen látszik, hogy erősen használják a madarak ...