2020-11-15

A kárpótlás jegyében

 Miután rendbe hoztuk a lebombázott és feldúlt madárlest, keserédes bizakodással látogattuk meg újra azt. Ez a poszt két alkalom képeit öleli fel. Hálás vagyok, hogy a természet visszaadta a gondoskodást, és megajándékozott minket szép fotókkal. Kicsit visszaállt bennem a világ rendje, és psilákoló lángként él bennem a remény, hogy eljön a béke a les körül. A felújítás után egy órán belül visszatértek az alapfajok, és a lombját még nem vesztett fa mögül jutó fényben készíthettünk pár kedves fényképet. Izgatottan dolgoztam ki a fotókat, és nagy örömömre tegnap, a totálisan nulla fényben megérkezett az a faj, melzet hosszú ideje vadászok, egy kultúrált kép elkészítése reményében. Egyszer - évekkel ezelőtt - mm-re pontosan ugyanoda, mint a régi lesnél, beszállt ez az izgága madár, és bár nem volt gyors záridőm a magas ISO ellenére sem, megszülethetett ez a fotó ...


A várva várt Ökörszem a lehető legszebb pózban, amit csak elképzelhet az ember ...

Széncinege őszi ragyogásban

Még egy kép a kedves és villámgyors ökörszemről ...

Kékcinege a hatalmas falattal

A megszeppent csúszka

És a méltatlanul mellőzött Mezei veréb

Egyszerű, de csodaszép

Egyetlen pillanat, és huss !

A harkálymászó-fa sokak kedvence, a lyukakba  eldugdosott eleséggel

Beszállás előtt, a közeli fán

Tablókép, visszanézve :-)

Gyönyörű hátterünk van

A harkálymászó-fa tetején ... Ide kerül a faj, amit minden madár nagyon szeret.

Várjuk a harkályt és az őszapókat, akik a közelben mozognak

Ha valaki az etető tetejére érkezne, ott is csodálatos háttér előtt fotózkodhat

Felborzolt kedélyállapot ...

Nem vagyok macskás, de ő gyönyörű. Sajnos ellensége a madaraimnak, de ez az élet rendje



Elmondhatatlan boldogság van a szívemben, hogy egy hét alatt így magához tér(hetet)t a les.
Bízom benne, hogy további meglepetések várnak ránk, az őszapók, a tengelicek, a harkályok, süvöltők, megyvágók, és a karvaly személyében, akik mind a közelben mozognak.







Barbárok támadása

 Elhúzódik idén az ősz, viszonylag magas hőmérsékleteket mérünk. Ennek következtében a madarak találnak még elegendő táplálékot a szabadban, ami jó az ő szempontjukból, bár annó amikor én gyerek voltam, novemberben már komolyabb hidegek voltak, és bizony a hóval is kalkulálnunk kellett, az év ezen szakaszában. A madárlest felkészítettük, felújítottuk, friss vizet tettünk az itatóba, az etetőbe bekerült 15-20 kg fekete szotyi, a fára, és a közvetlen közelbe feltettük a cinkegolyókat, a mogyorót, raktunk ki vörös kölest is, mindenféle földi jót, ami csak beszerezhető. Rendeztük a les környezetét, magát a leskunyhót is, és készültünk, hogy lassan-lassan beindul az etetés. A "felkészítő hétvége" után, végignyomtam a munkahetet, alig várva a szombaton, hogy végre jó eséllyel fotózhatunk majd a lesnél. El is indultunk a madárleshez nagy izgalommal.


Lelkes várakozásunkat hamar összetörte a látvány

Teljesen feldúlták a lest ...

A fűben találtuk meg az üveg tisztításához használt nagyméretű papírtörlőt

A betört etető oldalán beesik az eső, be is rohadtak a magok

Féktelen rongálás. (Végülis csak 20.000 ft egy ilyen etető ...

Letört beülőág

Ugyanígy a másik oldalon is

Berohadt a víz a beszórt magoktól, penetráns bűz áradt



A kezdeti sokkhatás után, visszafojtva a mérhetetlen agressziót amit éreztem, elkezdtük a károk felmérését, felírtuk a teendőket, és (fotózás helyett) hazamentünk alkatrészekért, szerszámokért. Legyártottuk otthon amit kell, kidobtuk a szemetet, felszedtük a tisztítószereket, és visszamentünk a leshez, hogy helyreállítsuk.



Kipucoltuk az itatót és kimertük belőle a vizet

Hagytuk hosszan száradni, mialatt elvégeztük a javításokat

Következett a feltöltés ... (4x20 liter tiszta víz)

Feltettük a megjavított oldallapot, ami a madarakat a "jó oldalra" vezeti

Kerestünk új beülő ágakat, amelyeket újra felrögzítettünk

Megnyugodtunk, és a több órán át tartó munka meghozta az eredményt ...

Nagylátószögű kép mutatja, hogy helyreállt a világbéke ...

Bent is emberhez méltó(bb) lett a környezet




Hogy a jövőben jó eséllyel elkerülhessük a problémákat, nem szívesen, de a parkatikusság jegyében, azt találtuk ki, hogy semmilyen etetőanyagot, semmilyen kelléket (úgy mint takarítószerek, üvegtisztító folyadék és papírtörlő, párnák a székre, stb...) nem hagyunk a lesben. Majd mikor megyünk, minden alkalommal visszük a kis egységcsomagot, és ki-be pakolunk mindent azért, hogy ne dúlják fel a les belsejét ... Azon még gondolkodni kell, hogy az adott fotózás után mikor elmegyünk, vajon merjünk-e kint hagyni cinkegolyót, egyéb eleséget, vagy azt is újra beszórják majd a vízbe ? Ennek az a hátránya, (amellett, hogy a víz újra berohad), hogy nem lesz mi odacsalogassa a madarakat a következő alkalomra ... Nehéz döntés ez.

A 10:00-ás kezdés helyett, 13:30-ra befejeztük a les rendbehozását. Be is ültünk egy szűk órára, mert azért mégis csak fotózni mentünk volna.

Hogy mit adott a les, az már egy másik történet, a következő blogbejegyzésben olvasható.








2020-10-25

Madérles feltöltése, háttér javítása

 Folytatván az előző bejegyzést, szeretném elmesélni, hogy miként szereztük be az etetőanyagot, az miből áll, megmutatom az etető feltöltését, és a fotók hátterét adó környezet rendberakását is. Jó érzés készülni a szezonra, mind a mai napig izgalommal várjuk, hogyan debütál a les az új helyen, az első őszi-téli időszakban. A hely egy park széle, annak nyugodt, elzárt területe. Gazdag a madárvilág, 30-40 fajra tippelek. A kérdés mindösszesen annyi, hogy kijönnek-e a madarak a park ezen szélére, vagy sem. Bízom abban, hogy az éhség, és a hideg keresgélésre sarkallja őket. Nekünk fontos volt az elzártság, hogy a lest (úgy ahogy) biztonságban tudhassuk, és az is, hogy amikor kivisszük a 120 liter vizet, 40 méterre autóval megközelíthessük azt. Ezek teljesülnek. A kérdés, hogy a lest látogató fajokat mennyire zavarja majd a szomszédban lévő ház, és hogy maga a les viszonylag nyíltabb helyen van (egy fa alatt). Ez a tényező azért fontos, mert így fényünk viszont van. Ha beviszem a lest az erdőbe, akkor az előbb felsorolt tényezők nem teljesülnek, melyk közül a legfontosabb a fény. Ha bent vagyok az erdőben, több a faj, de nincs fény, és megrongálhatják a lest ... Olyan ez mint a rekesz, záridő, ISO, EV kényes egyensúlya. Egyik a másik rovására játszik ... No akkor kanyarodjunk vissza a fő témánkhoz, mely az etetőanyagok beszerzése, és a háttér rendezése.


Nem akarok reklámot csinálni, de a szotyin kívül mindent a LIDL-ben szoktam megvenni.
Cinkegolyó-mogyoró-dió fűzér, egy méter hosszan. EnergyMIX, Énekes madarak mix. 

Ebből vettünk vagy 8 db-ot

Teleraktuk ...

Nem készült fotó a szotyis zsákról, de az idei első adag 37.5 kg ...
Az etető teljesen feltöltve, bele is ment a szotyis zsák fele.




Megfigyelve a les mögötti hátteret teljesen jók vagyunk. 20 métertől a végtelenig lombhullató fák vannak, illetve kivágott fák törzsei. A hátterünk jó. a Fényt szabadon kapjuk, reggel jobbról, délben hátulról, délután, koraeste pedig balról, azaz, a les északi tájiolású. Ez  a leosztás jól szolgálja azt, hogy a lesben reggeltől estig fotózhassunk. Én ezt szeretem, annak ellenére, hogy sokan nyugatra tájolnak, az ellenfényes fotók érdekében. De az ellenfényes fotók csak ritkán, egy-egy alkalommal érdekesek, nekem többet ér, hogy egy szombati napon, ha a reggeli rossz idő délutánra napfényesé válik, még mindig kimehetek fotózni, hiszen van fényem. Nekem ez többet ér, mikor egész héten azt várom, hogy hétvégén kimehessek. Így van esélyem, ha nem reggel, akkor délután.

Viszont akadt egy kis probléma, nevezetesen az, hogy a bekerített terület, mely védelmet ad a közel 150.000 ft értékű lesnek, kerítéssel védett. A lest az erdős háttérhez közel kellett helyeznünk, de ott van 20 méterre a drótkerítés. Az, a fotókon a tág rekeszes háttérelmosásnak köszönhetően maradéktalanul eltüntethető, viszont a beton oszlopok látszanak. Erre találtuk ki azt, hogy a beton oszlopokat megfestjük MATT BARNA festékkel, így azok beleolvadnak az őszi-téli háttérbe, utánozva egy-egy fatörzset. S ha ez még mindig nem elég, akkor jöhet a 8x2 méteres AliExpresses álcaháló. Bár azt nem szívesen aggatom fel, a fent szögesdrótban végződő kerítésre, de ha nincs más, akkor majd okosan, és csak addig amíg ott vagyunk. Sajnos a 8 méter hosszúság sem fedi le, a fotózás irányában látható 20 méteres területet, de majd meglátjuk, mikor végre fotózhatunk. Annak idején, mikor tavasszal kitettük ide a lest (látható pár fotó erről, itt a blogban, és ebben a bejegyzésben is), megbizonyosodhattunk arról, hogy nem vészes a helyzet. Szóval dolgozunk, és alakítjuk a környezetet töretlenül.




Íme a probléma közelről. A les üvegétől 20 méterre ...

De a megoldás már nem várat magára ...

Még egy réteg után, már csak távoli fák törzsére emlékeztetnek a beton oszlopok ...

Így néz ki végül, a munka befejeztével. Mintha szálfák lennének azok az oszlopok !

Ezek a fotók még tavasszal készültek ITT.

Az az alapfajok megérkeztek azonnal ...

Az erdei pinty tojónak nagyon örültem

Szépen mosható a háttér

Még ilyen brutális közeli portrékat is fotózhatunk



Szóval nagyon várjuk azt, amikor a madarak igazán nekiállnak élelmet keresgélni, és kóborolni. Persze kell a képekhez fény is, de bízom benne, hogy jönnek a világos, fényes téli napok, és velük együtt érkeznek majd éhes vendégeink is ...






A madárles felkészítése

 Idén nagyon elhúzódik a nyár, és az ősz is ímmel-ámmal közeleg. Nincs még igazán hideg ezen a napon sem, amikor írom és közzéteszem ezt a bejegyzést. Mi azért készülve az idei etető-szezonra, megtettük azokat az intézkedéseket, amelyek jó esélyt adnak a sikeres etetős lesezésre. Rendet raktunk, takarítottunk a les körül, beszereztük a kellékeket, etetőanyagot. Megfigyeltem, hogy a háttérben 15 méterre lévő drótkerítés elmosható a fotókon, de az azt tartó betonoszlopok csúnyán látszanak a fotókon. Erre megoldást kellett keresni. Mindamellet, hogy van egy 8x2 méteres álcahálónk, azért mégis csak úgy döntöttünk, hogy matt barna festékkel kicsit elvesszük az oszlopok halványszürke színét, hogy faoszlopnak látszóan olvadhassanak bele a háttérbe. Olyan ronda idő volt általában a hétvégeken (ma is), és annyira nincs még madár, hogy tesztfotóért ki sem mentünk a leshez. Vegyük akkor szemügyre, hogyan is készült fel a les, az idei fotós szezonra ...


Az első képen a végeredményt mutatom

Becuccoltunk az autóba. Irány a les. Jön velünk a 25 literes óriási etető is

Az erős napfény elpárologtatta a vizet, az itató tele, lehullott falevéllel

Indul a takarítás ...

Óvatosan kell takarítani, vigyázni a tófóliára

Jó lesz ez

Az ásás előtt be kellett öntözni a kőkemény földet

Íme, már a lábain áll a csodás etető ...



Az etető felállítása után, a végleges takarítás következett, mind a medencében, mind pedig bent a lesben. A lestől úgy 30-40 méterre igen sok kivágott fatörzs található, melyeken moha telepedett meg. Ez a mohás kéreg tökéletes nekünk. Megoldja a les végében a lejtő kérdéskörét, és dekorációnak sem utolsó. Lejtő azért kell, hogy a bátortalanabb és kisebb testű madarak is oda tudjanak tipegni a vízhez. Fürdésüket lapos kövek segítik, melyek a víz alá vannak elrejtve. Elég sok kritériumnak kell megfelelnie egy ilyen lesnek. Olyan, hogy kész, és tökéletes les, szerintem nem létezik. Ki kell tapasztalni, hogy a beülőágak hol helyezkedjenek el, milyen magasan legyenek, hogy álljon a madárterelő oldal-fatörzs, millió feltétel ... Állandó agyalásra sarkallja az embert.




Jó érzés a részfázisok között távolabbról megtekinteni, hogyan is állunk, mi a következő lépés ...

Feltöltöttük, háttereztük

Szép lesz ez ... Sajnos finomabb kérget nem találtunk, de a lejtős "hátsó part" legalább meglett

Na, azért így már szebb, nyugodtak is voltunk a munka végeztével

Távozóban visszatekintettünk, és békesség töltött el minket. Készülünk, várakozunk ...



Még nem jött el az ősz, de előre kell gondolkodni. Akkor kell cselekedni, amikor az idő és az időjárás engedi. Mi megtettük amit lehet, és már a háttér rendezésén járt az agyam. A következő bejegyzésben az etetőanyag feltöltéséről, és a drótkerítés problémájáról lesz szó.

Ezek a fotók szeptember végén, október legelején készültek. Most, mikor október 25-én írom e sorokat, még mindig felszökik a hőmérséklet akár 14-16 fokra is. A madarak akkor jönnek majd, ha igazán hideg lesz, és az ősz is átnyújta fáradtan a teret, a közelgő télnek.

Idén ez lassan jön el, de mi itt vagyunk.