Folytatván az előző bejegyzést, szeretném elmesélni, hogy miként szereztük be az etetőanyagot, az miből áll, megmutatom az etető feltöltését, és a fotók hátterét adó környezet rendberakását is. Jó érzés készülni a szezonra, mind a mai napig izgalommal várjuk, hogyan debütál a les az új helyen, az első őszi-téli időszakban. A hely egy park széle, annak nyugodt, elzárt területe. Gazdag a madárvilág, 30-40 fajra tippelek. A kérdés mindösszesen annyi, hogy kijönnek-e a madarak a park ezen szélére, vagy sem. Bízom abban, hogy az éhség, és a hideg keresgélésre sarkallja őket. Nekünk fontos volt az elzártság, hogy a lest (úgy ahogy) biztonságban tudhassuk, és az is, hogy amikor kivisszük a 120 liter vizet, 40 méterre autóval megközelíthessük azt. Ezek teljesülnek. A kérdés, hogy a lest látogató fajokat mennyire zavarja majd a szomszédban lévő ház, és hogy maga a les viszonylag nyíltabb helyen van (egy fa alatt). Ez a tényező azért fontos, mert így fényünk viszont van. Ha beviszem a lest az erdőbe, akkor az előbb felsorolt tényezők nem teljesülnek, melyk közül a legfontosabb a fény. Ha bent vagyok az erdőben, több a faj, de nincs fény, és megrongálhatják a lest ... Olyan ez mint a rekesz, záridő, ISO, EV kényes egyensúlya. Egyik a másik rovására játszik ... No akkor kanyarodjunk vissza a fő témánkhoz, mely az etetőanyagok beszerzése, és a háttér rendezése.
Nem akarok reklámot csinálni, de a szotyin kívül mindent a LIDL-ben szoktam megvenni. Cinkegolyó-mogyoró-dió fűzér, egy méter hosszan. EnergyMIX, Énekes madarak mix.
Nem készült fotó a szotyis zsákról, de az idei első adag 37.5 kg ...Az etető teljesen feltöltve, bele is ment a szotyis zsák fele.
Megfigyelve a les mögötti hátteret teljesen jók vagyunk. 20 métertől a végtelenig lombhullató fák vannak, illetve kivágott fák törzsei. A hátterünk jó. a Fényt szabadon kapjuk, reggel jobbról, délben hátulról, délután, koraeste pedig balról, azaz, a les északi tájiolású. Ez a leosztás jól szolgálja azt, hogy a lesben reggeltől estig fotózhassunk. Én ezt szeretem, annak ellenére, hogy sokan nyugatra tájolnak, az ellenfényes fotók érdekében. De az ellenfényes fotók csak ritkán, egy-egy alkalommal érdekesek, nekem többet ér, hogy egy szombati napon, ha a reggeli rossz idő délutánra napfényesé válik, még mindig kimehetek fotózni, hiszen van fényem. Nekem ez többet ér, mikor egész héten azt várom, hogy hétvégén kimehessek. Így van esélyem, ha nem reggel, akkor délután.
Viszont akadt egy kis probléma, nevezetesen az, hogy a bekerített terület, mely védelmet ad a közel 150.000 ft értékű lesnek, kerítéssel védett. A lest az erdős háttérhez közel kellett helyeznünk, de ott van 20 méterre a drótkerítés. Az, a fotókon a tág rekeszes háttérelmosásnak köszönhetően maradéktalanul eltüntethető, viszont a beton oszlopok látszanak. Erre találtuk ki azt, hogy a beton oszlopokat megfestjük MATT BARNA festékkel, így azok beleolvadnak az őszi-téli háttérbe, utánozva egy-egy fatörzset. S ha ez még mindig nem elég, akkor jöhet a 8x2 méteres AliExpresses álcaháló. Bár azt nem szívesen aggatom fel, a fent szögesdrótban végződő kerítésre, de ha nincs más, akkor majd okosan, és csak addig amíg ott vagyunk. Sajnos a 8 méter hosszúság sem fedi le, a fotózás irányában látható 20 méteres területet, de majd meglátjuk, mikor végre fotózhatunk. Annak idején, mikor tavasszal kitettük ide a lest (látható pár fotó erről, itt a blogban, és ebben a bejegyzésben is), megbizonyosodhattunk arról, hogy nem vészes a helyzet. Szóval dolgozunk, és alakítjuk a környezetet töretlenül.
Szóval nagyon várjuk azt, amikor a madarak igazán nekiállnak élelmet keresgélni, és kóborolni. Persze kell a képekhez fény is, de bízom benne, hogy jönnek a világos, fényes téli napok, és velük együtt érkeznek majd éhes vendégeink is ...