2013-05-14

A Kiskunság szélén

A közelmúltban látóterembe került az Ócsai Madárvárta, ahol egyeztetés után lehetőség van madárgyűrűzésben részt venni, persze csak megfigyelőként, hiszen ezt a tevékenységet, csak kiképzett, vizsgázott gyűrűző végezheti. Figyelve a FaceBook-os csoport-híreket, s tudván, hogy 20-30 látogató is érkezhet ezen a napon, mi is csatlakoztunk. Hogy hosszabb lehessen a nap, igen "korán", már 07:00-kor ott voltunk Ócsán. Kiderült, hogy a mintegy 120 méternyi függönyhálóból nincs kihúzva egyetlen méternyi sem. Nem sok esélyt láttunk Steve-vel arra, hogy itt bármi is lesz. Végigsétáltunk a gát elején, megfotóztuk az ottani régi madárvártát, a nádfedeles kunyhót is. Halomban jöttek a szúnyogok velünk. Beni kutyát mindenképp megemlítem, aki menhelyről került ide, és nagyon okos, barátságos volt. Mikor a közeli szántón körbejártunk, és a gyönyörű fákat fotóztuk, a reggeli ellenfényben, még akkor is utánunk jött kisvártatva. Egyszerűen csak felszedett egy botot, megkerült minket, aztán visszament a madárvártára. Nagyon megkedveltük. Megtudtuk, mit jelent a turjános, és azt is, hogy az ős-Duna után mocsár maradt itt, majd később láp, s hogy ezek között mi a különbség.





Ősmagyar nádkunyhó

Még reggeli fények

Úgy döntöttünk, hogy keresünk a közelben halastavat, vizeket, és majd csak lesz valami a Kiskunság szélénél, amiről jó kis fotók készülhetnek. Rengeteg pipacs volt az utak szélén, körül néztünk a Duna-Tisza csatornán, békákat és fészkelő Füsti fecskéket láttunk, akiket egyszerűen AF-C mode-ban sem lehetett lefotózni, annyira gyorsan tűntek el a híd lábainál, s fordultak meg a víz felett, kergetve a rovarokat. Észbontóan gyorsak. Egy helyi horgász azt javasolta, hogy induljunk el Bugyi felé, és a Paprika csárdánál balra fordulva találunk majd vizeket, szikes tavakat, ahová sokan járnak fotózni. Így is tettünk.



 Rövid eső után


Úttalan utakon haladva tovább, a puszta faunáját és flóráját csodálhattuk, kapkodva fejünket percenként. Találkoztunk juhokkal, marhákkal, kecskékkel, szürke marhákkal, olyan haszonállatokkal, melyek fajtáját - őszintén szólva - nem is tudom. Elkapott minket az eső, de nem volt hosszabb negyed óránál. Kár lett volna nem elindulni ezen a napon, még ha az előrejelzések egész napos esőzést mondtak is. A réten egy gyönyörű Fehér gólya keresgélt, magát nem nagyon zavartatva, pedig szétfotóztuk szerencsétlent. Így haladtunk tovább az úton, megállhattunk volna gyakorlatilag három percenként, annyi volt a téma. Messzire elkeveredtünk, míg nem egy pásztor páros útba nem igazított minket, hogy merre is találjuk amit keresünk. Felmerült bennünk, hogy vajon merre lehet a Kiskunsági Nemzeti park ?! Tudtuk, hogy igen közel van ...

 Sárga billegető





 Nádiposzáta

 Vörös gém

Szürke marha





Igen sok esetben láttunk bíbicet, Szürke gémet, Légykapókat, Gébicseket az út menti kopasz karókon, villanyvezetékeken. Állandóan lefékeztünk, és már a kocsiból fotóztunk, vagy szerettünk volna fotózni, mert ahogy bármi kimozdult a kocsiból (objektív, emberi kéz, vagy ajtónyitás), azonnal elröppentek a kis bitangok ! Nem haragudhatunk, ez az életösztön, a megmaradás záloga. Egy kertjét kapáló embertől kértünk segítséget, aki pontosan útbaigazított minket, merre találunk vizeket. Megkérdeztük ugyanezt egy kerékpározó hölgytől, aki csak annyit mondott, hogy arra, jobbra. De a pontos leírás így hangzott volna: A kék háznál jobbra. Nem mindegy, mert a pontos meghatározás vezetett el minket Apaj pusztára, a természetvédelmi területre. Befelé, a belvizes területekre egy - minden túlzás nélkül - 5-6 km hosszú mű út vezetett. Ennek szegélye végig villanypásztor, két oldalán belvizes élővilág, legelésző, szabadon tartott állatok. Egy helyi lakos elmondása szerint, egy-két héttel ez előtt nagyobb vizek voltak, ezért nem látunk most annyi madarat. Megkérdeztem, hogy ha költésbe kezdenek, és eltűnik a víz, mi lesz a madarakkal ? Erre nem tudott választ adni. Így is, ennek ellenére igen sok vízi madarat láttunk, ezen kívül Sárga billegetőt, Pacsirtákat, Nádi poszátát, Tövisszúró gébicseket, ragadozókat.

 Madárvárta és tanösvény Apajon



Igényes tájékoztatás

 Nyári ludak



 Madarász kolléga



Igen mélyen, Apaj belsejében van egy közel egy kilométeres tanösvény, magaslessel, tájékoztató táblával, kis tónak talán mondható belvízzel, legelésző Szürke marhákkal. Itt időztünk egy húsz percet, ahol Nyári ludakat láttunk elvonulni. Visszafelé haladva az úton nagyon sok gébics, légykapó, pacsirta, bíbic mutatta meg magát. Izgalmas utunk volt, gazdag fotótémával.

 Búbos pacsirta

 Gólya




Eddig az volt a fejemben, hogy a puszta unalmas hely. Végeláthatatlan kietlen síkság, tikkasztó meleggel, és ennyi. Mostanra ez a vélekedés teljesen megváltozott bennem, mert a pusztának hangulata, vonzása van. A tér, a távolságok a kietlenség izgalma(!) magával ragadó. Megbabonáz, elgondolkodtat, érezhetően súlyos, és tekintélyes. Mindenkinek ajánlom megtekintését, már csak az eredeti magyar élővilág megismeréséért is. Vannak még olyan helyek, ahol megállt az idő, ahol őrzik a hagyományokat. Nem árt megismerkedni ezzel, amíg van rá lehetőség. Amíg meg nem építik az első TESCO-t a Kiskunsági Nemzeti Parkban ... Nem túlzás ez, azt hiszem !








A fotózás során nem készülhetett minden fajról kép, de azokat felsorolom itt:

Bíbic, Vörös kánya, Sárga billegető, Fehér gólya, Tövisszúró gébics, Nádi poszáta, Szürke gém, Nyári lúd, Búbos pacsirta, Réti pityer, Cigány csaláncsúcs, Szürke marha, Nagy kócsag, Sárga rigó, Örvös galamb, Kis légykapó. (és szerintem biztos van amit elfelejtettem)