Hajnalban felkelni kifizetődő. Olyat ad a természet ilyenkor, ami napközben nem látható. Fényekben, élővilágban ... További külön nyereség, hogy a napunk hosszabb, több minden belefér. Feleségemmel 05:00-kor már kint is voltunk a terepen. Budakeszi környékén van a "mi völgyünk". Hegyek, völgyek, tisztások, mészkő hegy, részlegesen fenyves-erdő, szikes domb, nyílt fennsík, vegyes-erdő. Mi kell még a boldogsághoz ezen felül ?
Fel sem jött még a nap a horizont fölé, mi már a vizes fűben lépkedtünk célunk felé, a meglehetősen hűvös hajnalon ... Tele várakozással, reménnyel, hogy na mégis csak felkeltünk, hátha betekintést nyerünk az erdő és tisztás reggelébe, vele nyújtózva, vele ébredezve ...
Amint leértünk a völgybe Budakeszi környékén, pár lépés után csurom vizes cipőben lépdeltünk tovább. Legmélyebben a szívünkben reméltük, hogy talán lesznek őzek, vagy valami vadféle, ne adj Isten esetleg talán róka ... Nem kellett túl sokat várni, körülbelül 100 méterre, egy fehér virágokba borult cserje mellett nézegetett minket egy őz. Kíváncsi és kitartó volt. Én pedig nagyon hálás a türelméért ...
|
Az első őz kora hajnalban |
|
Persze a tájképeket sem lehet kihagyni. |
|
A suta és a kis gida |
|
Megvárta, míg eltávolodtunk, majd az erdőhöz szaladt |
|
Futott, szökellt, míg át nem ért a tisztáson.. |
|
Ez a domb, minden oldalról gyönyörű, a sziklás felén is |
|
" Széles, tágas a tér ... " |
|
Nehezen jöttek meg a fények, de mi jártuk az utat, és láttuk, ami szép |
|
Más szemszögből ... |
|
Szóval ezért Tündérvölgy |
|
Kakukk a fán (120 m) |
|
Majd röptében |
|
Megfogalmazhatatlan |
|
Hollópárok is laknak erre ... (Tudom, ez egy Holló) |
|
Rengeteg a virágzó zöld |
|
Pár nap múlva ezek is kinyílnak |
|
Sok munka vár a bogarakra ... |
|
Megérkezett a fény a völgybe is |
|
Nincs fotó-értéke, de Seregély. 20 fős csapatot számoltunk
Mikor visszaindultunk a völgyből az autóhoz, és elpakoltuk a felszerelést, nagy élményben volt részünk. Az autóban ültünk már, mikor észrevettem egy Búbos bankát a fán. Megálltam, és újra összeraktam a cuccot, de ehhez ki kellet szállnom, mert mögöttem, a vezető ülésen volt a fotós táska. Mire felcsavartam az objektívet, és a fa felé fordultam, elröppent a kis drágaság. Soha élőben még nem láttam őt. Nem volt szerencsénk a megörökítést illetően, de gyönyörű helyen (egy kopasz fa tetején), igazi reggeli szelíd fényben figyelhettük meg, ezt a feltűnő, gyönyörű madarat. Ha sikerült volna meglőni F8 1/500 300 mm ISO 400-on, akkor csodás fotó születhetett volna. Így maradt az emlék, mely garantáltan el nem múló.
Minden másra ott a Master Card.
!!! Nem saját fotó !!!
Forrás: El Gran Zoo Blog
|