Vértes - Csákvár és Gánt között

Folytatván az előző natúrparkos bejegyzést, itt a Vértesről készült fotókat osztanám meg. Csákvár irányából indul egy út Gánt felé. Ott már láthatóak a Vértes magasabb pontjai, melyek így ősszel, ezer színben hívogatják a kirándulókat. Gyakorlatilag bárhol fel lehet menni a hegyoldalon, hogy aztán a kitartóbbak végigsétálhassanak a hegygerincen. Ekkorra már szépen sütött a nap a reggeli komor felhős időhöz képest. A Vértes domboldalait száraz fű takarja, mely csodás alapszínt ad a cserszömörce bokrok bordójának. Mindezek mellett aranyló sárgában pompáztak a fák. Nem is tudom soha eldönteni, hogy a tavaszi vagy az őszi színeket szeretem-e jobban ... A fotók vegyesen DSLR és mobil eszközzel készültek. Nem most akartam elkészíteni a díjnyertes tájfotókat, mert ez is csak egy "első találkozás" jellegű ismerkedős túra volt, a felfedezendő Vértesben. Egy szál pólóban, napfényben, lellemes melegben bóklásztunk feleségemmel. Csodáltam a színeket. Nézzük a színorgiát, mely annyi élményt és örömöt adott aznap nekünk !

Megrendezni sem lehetne szebben

 Ezeket a sziklákat láthattuk Csákvárról a Natúrparkban

Feldolgozhatatlan szépség

 Némelyik szemből már lehetett "C vitamint enni"

Jutott idő művészkedni is

 Olyan mint a tűz ...

 Csak mentünk és csodáltuk

 Minden bokornál megálltam

 Micsoda háttér

 Aranyló sárga levelek

Jóidőben repültek még a lepkék, október derekán

 Egyedi élővilág a déli oldalon. Azonnal a szívembe zártam

Ott vezet Gánt felé az út ...

Felérve a tetőre, elterültünk, és csukott szemmel feküdtünk a napsütésben. Százszor és ezerszer is végignéztem "minden" falevelet.

Nem tudok többet hozzáfűzni ehhez a csodához.

A vértesi Natúrpark felfedezése

Amióta Bicskére költöztünk, szabadidőnk függvényében igyekszünk felfedezni a környéki potenciális fotós helyeket. Már kezdetben is bejelelöltem magamnak mindent a térképen, 30 km-es körzetben. Óbarok, Nagyegyháza, Vértes, Gerecse, Felcsút és környéke igen változatos, és élővilágban gazdag terület. Vizek, dombvidékek, erdők. Vegyes flóra és fauna. Rengeteg felfedezetlen terület vár még ránk ... Ezen a szombaton megcéloztuk a Vértest, még pontosabban a Vértes Natúrparkot, és Gánt környékét. Csákváron kezdtünk, a híres belvizes szabad területen, ahol őshonos magyar haszonállatokat tartanak szabadon. Fotós kollégával találkozva megtudtam, mit, merre érdemes megnézni, és segített megtalálni a terület legszebb pontjait. A hetek óta tartó későőszi nyár ellenére, reggel nem voltak jó fényeink, de ez nem tarthatott vissza minket. A nap végére (következő bejegyzés a Vértesről) kisütött a nap ... Mint minden alkalommal, kezdjük most is az elején!

Az emeletes madárvárta

 Cserjés, kisfás területen át vezet az út, énekes madarakkal

 Már messziről láthatók az "ikerfák"

Reggel szembe fény, délután-kora este hátulról kapunk világítást

Nagyon barátságos beltér, állat-formájú "ablakokkal"

 Vízimadarak, ragadozók, bivalyok, szürkemarhák ...

 Az énekesmadarak közel jönnek

 Jégmadarat is hallottunk a les lábánál

Körbe jártuk a les környéki rétet, felmásztunk az emeletre, és minden irányból szemügyre vettük a látnivalókat. Rengeteg énekes madár mozgott szélsebesen körülöttünk, énekük, hangjuk izgalmassá tette a távolba révedést. Hol messzebbre a mezőre, hol közelebbre a vízhez fotóztunk, a nem érzékelhető fényben :-) Az biztos, hogy megszületett bennem az elhatározás és az elképzelés, a les okos és célszerű látogatásáról. Már tudjuk, hogy mit és mikor keressünk itt.

 Változatos színekben mutatkoztak

 az ilyen jellegű területek haszonállatai,a marhák.

Figyelmeztettek minket, hogy az állatok mindenütt szabadon mozoghatnak !

 Zöldike kíváncsiskodott az "ablaktól" pár méterre

 Kormorán ült modellt a távolban

 A széncinege nem extra faj, de szabadban egész más, mint az itatós lesben ...

  Értékelhető kép is készült a zöldikéről

Mezei veréb 

 A gémek és kócsagok ekkora már eltűnnek. A szárcsa maradt

 A ragadozók is szépen mozogtak

 Engedtek egy-egy közelebbit

Búcsúzóul a madárvárta épülete

A les előtt húzódó belvizes rét, az épület környéki kis-fás, cserjés terület igen gazdag élővilágot tartogat, mely főleg tavasszal lehet majd nagyon izgalmas, vonuláskor. Napszakot tekintve mint írtam, inkább délután lesz izgalmas a hely, a hátulról érkező fények miatt. 

Innen 5 km-re már a Vértes magasai látszanak. Mi sem bírtunk magunkal sokáig, el is indultunk később meghódítani azokat ...

Mezőkön réteken

Két héttel ez előtt volt egy szabad vasárnap délutánom. Fogtam a gépet, és a kutyát(!), aztán hajrá, útnak is indultunk mi ketten. Felkészültem arra, hogy a kutya tönkrevágja az egész fotózást, hogy majd mindent elriaszt ... Figyeltem a távolba is, hogy merre milyen mozgás van, és figyeltem a kutyát is, hogyan viselkedik. Mivel énekes madarakat tőlem 10-15 méterre is láttam, a kutya sem ment túl messzire, így kijelentem, hogy nyílt téren (és persze nem érzékeny fajok esetén) a kutya semmilyen bajt nem okoz. Eleve Erdélyi kopó és labrador keverék, nem egy ugatós fajta, és vadász vére (kopó és retriver) nyugodtá teszi, még amellett is, hogy kölyök. A tájképeket telefonnal, míg a madarakat, Tamron 150-600 USD VC G2-vel lőttem. Nem mentem utána különösebben a madaraknak, mert ezt az alkalmat kutyázás - fotózás tekintetében fele-fele arányra terveztem. Nem mentünk messze, csak a szokásos óbarki helyeket cserkeltem végig, félgőzzel. Fényünk sem volt, nagy felhők közül bukkant elő olykor-olykor a nap. Mégis sok szép élménnyel gazdagodtam. A végtelen táj lelazított, és valós energiákkal töltött fel. Azon a héten ez a pár óra volt az igazi kikapcsolódás.

Itt volt a nagy izgalom, de erről később ...

Ragadozó madarakból volt bőven. Hat-nyolc példány vadászgatott

 Nagyon jól viselkedett ...

 Ez a magasles-maradvány örök motívum lesz

Ha jól tudom, ez a vad dohány

 Kutyám 6 méterre lehetett, de a kék cinegét nem zavarta

 Ilyenkor jön jól a 600 mm

 Nagyon szeretem őt

 Végtelen ...

 Apró részletek

 Szajkót fotózni egészen más cserkelve, mint lesben

 Ilyen nyitott térben lehetetlen közelebb kerülni

 Meggyőző röptű madár az egerész ölyv 

 Hosszú perceken át figyeltem őket

Nem véletlenül lett kezdő kép az, ami. Ott a két fasor között pillantottam meg az őzeket. Első és másodévesek legelésztek nyugodtan. Igazi cserkelésbe kezdtem. Tíz lépés egy fotó, tíz lépés egy fotó. Így haladtam feléjük méterről méterre. Persze észrevettek, és a második fasor mögé húzódtak. Nagy szerencsémre van ott egy kisebb mélyedés, így a horizont alá kerülhettem. Jó szelem volt, azaz nem éreztek meg mindaddig, míg nem ki nem bukkantam újra a látómezőben. Ekkorra viszont - számomra - elég közel kerülhettem hozzájuk. A következő fotók ezt a cserkelést mutatják be.

 Nyílt terepen közelebb kerülni csak hasalva lehetséges

 Ezt a mutatványt kihagytam, de szerintem előbb-utóbb vállalnom kell majd

 Figyeltek engem, de nem pánikoltak.

 A horizont alá bújva közeledtünk, majd a fejem már kibukkant

 Ő nem zavarta el kedves fotóalanyaimat

 Nagyon sok fotót engedtek

 Itt már csak 60 méterre lehettünk egymástól

 Ekkor kezdtek egyre türelmetlenebbé válni

 Egymást hívogatták testbeszédükkel az erdő felé

 Futólépés indulj !

 Én is egyre közelebb mentem tudván,

hogy ezek már az utolsó képek lesznek

Az őzes kaland után elgyönyörködtem még a tájban, enyhe lankáiban, szépen művelt, rendezett kinézetében. Mindenütt betakarították már a terményt, sőt az új vetés is megtörtént már ott, ahol nem pihen a föld. Elnézve a mezőgazdaságot errefelé, látom, hogy a földek trágyázásában, felszántásában, pihentetésével nagyon akkurátos fegyelmet tartanak. Rendezettek és műveltek a földek.

 Így kapunk ilyen tájképeket. Itt egyébként egy komplett ürgemezőt találunk

 Végezetül nagy meglepetésemre, egy házi x vadmacska hibridet láthattam

Mintázata, és a farok végén a fekete gyűrűk vadmacskára utalnak

Hát így lehet ekkora élménye az embernek ha kimegy két órára egy vasárnap délután, akár a kutyájával ...