Ahogy telnek a hónapok, egyre mélyebbre megyünk a nagyegyházi környék rejtelmeibe. Egyre távolabb ismerkedünk a környéki területekkel, és egyre több szépséget, titkot fedezhetünk fel. Itt még nem láttunk szarvasokat, és nem láttunk annyi ígéretes helyet, mint az idei tavaszi felfedezések során. Környékünkön szívemnek legkedvesebb ez, és a szári vidék. A tavalyi 4+1 rókakotorék mind odaveszett, köszönhetően az emberi tevékenységnek. Így azon dolgozunk, hogy újabb kotorékokat fedezhessünk fel, rókafotózási (és nem elpusztítási) céllal. Ezen túrák során igen sok élményben volt részem egyedül, és feleségem társaságában is. Jók ezek a várva várt hétvégék. Legutóbb - beleértve a reggeli belvizes fotózást - közel 12 órát töltöttem el a szabadban várakozással és fotózással. Nem kevés élményt adott a múltheti szombat. Ezt az élményt megosztani ültem most a gép elé, bízva abban, hogy másnak ad egy kis örömöt, ahogy majd ezeket a sorokat olvassa. Két alkalmat vonok össze most, ugyanarról a területről beszámolva. Vágjunk is bele jöjjenek a képek !
2x2 órát figyeltük, akkor nem volt mozgás. 80 méterre lehet megközelíteni.
E szombat utáni munkahéten igen sok csapadék hullott, a már jelentősen kiszáradt vidékre. Meg kell várnunk, hogy a föld megigya ezt a vízmennyiséget, és újra bejárhassuk a területet. Meg fogjuk tenni ezt még jópárszor, hogy a megpillantott róka nyomára bukkanhassunk, és ne csak az autóban ülve lássuk pár pillanatra. Remélem, hogy időt fog adni egy-egy szép fotó elkészítésére. A kölykök is kijönnek majd hamarosan, s ha jó kotorékot találtunk, meglesznek azok a fotók is.