Legutóbb, mikor az etetőhöz mentem fotózni, tisztában voltam azzal, hogy az egy napja kihelyezett etetőn még nem fogok csoda madárfajokat látni. Tovább megyek, szinte biztosra vettem, hogy semmi fotózni való nem lesz még, ilyen rövid idő után. Be is igazolódott amit jósoltam (megtekinthető az előző bejegyzésben), de mindenképpen bíztam abban, hogy a következő alkalom már nagyobb élményt hoz. Így is lett.
Az etető körül, mely negyedik napja üzemel, már sorakoztak a fajok. Egyre közelebb merészkedtek a Fekete rigók, zöldikék is, de őket még nem tudtam fotózni. A legéletrevalóbb faj azonban megérkezett, a Széncinege személyében. Nyolc-tíz egyed ugrándozott az etető körül. Szépek, egészségesek voltak. Az sem nagyon zavarta őket, hogy esetenként kimegyek a lessátorból.
 |
| Széncinege a faggyú-golyón |
 |
| Az almáért egyelőre nem rajonganak |
 |
| Szépen mosható a háttér |
 |
| Szerintem a tojó is szép |
 |
| Sötét van odabent, nehéz megfotózni. Vagy beég az etető, vagy nem látszik a madár |
 |
Mindig itt ülnek, s hiába csináltam én nekik teraszt a felém eső bejárathoz,
ők hátulról járnak falatokat csenni :-)
|
 |
| Legközelebb a szomszéd kertjéből nézelődő Zöldike pár is odajön majd az etetőre ... |
