Ősz van újra

 A katasztrofális nyári melegben élni nem volt kedvem, szabadidőmben csak a kerttel foglalkoztam, és a hobbi-rádiózással, melyeket nem befolyásolnak a durva fények, sem a kánikula. Pihent egy kicsit a fényképezőgép. Ahogy mérséklődött a nagy meleg, és megérkeztek a finomabb fények, nem tudtam visszafogni a vágyat, hogy újra halljam a zárszerkezet működését, hogy újra kimenjek a környékünkre megcsodálni, a már viszonylag jól megismert helyek élővilágát. Elindultam hát kedvenc területeimre, Szárra, Nagyegyházára, Vasztélyra, Csabdi és Óbarok környékére. Sok szép pillanatot kaptam ismételten, ahogy évről évre itt, az új környezetünkben. Érkezik az ősz, jönnek a színek. Összegyűjtöttem most ebbe a blogbejegyzésbe, a megörökített élményeket, melyeket örömmel osztok meg. Lássuk, mi lapult a memóriakártyán, nézegessük meg együtt az apró csodákat !

Ha türelmes az ember, egész közel kerülhet az egerész ölyvekhez

Távozása gyönyörű, ennek fenséges madárnak, ahogy a nagy teret uralja ...

Ahogy ehhez az őzhöz is, a borongós reggelen ...

Több percen át figyelhettem, viszonylag nyugodtan viselkedett

Hazafelé fotózhattam ezt a fiatal tövisszúró gébicset

nagy meglepetésemre ezt a vonulni készülő, idén kelt szalakótát is, Száron.

Induljunk Vasztélyra ! Kezünkben a telefon, vázon a 150-600 mm

Tájfotóra (itt) elégséges a telefon. A gépen készen kell állnia a nagytelének ...

Nem volt szívem itthagyni ezt a gyönyörű fasort ...

Ezen a kapun jönnek ki legelni a haszonállatok

Színes tarkaságuk, és a kolomp halk zengése, kellemes hangulattal nyugtatja az embert

Mindig megragadtak a hatalmas terek, s az azokon elférő temérdek élet

Íme a főkolompos ...

Itt, a Vasztélyra vezető úton ettem meg reggelimet

Szemben a kopasz fán pihent meg az öyv

Próbált arrébb bukdácsolni, mikor megunta szemlélődésemet ...

Aztán belefeledkeztem újra a táj szépségébe

a szemközti domb ezer színébe,

s a lábam előtt, ebbe a sorsa végét járó lila ökörfarkkóróba

Mígnem megérkezett ez a gyönyörű őz, könnyed szökellésekkel

Tőlem nem tartott, de a szemközti bokor előtt megtorpant

Nagyegyháza felé haladva tovább, az út mentén csodálhattam

ezt a világos sárgában pompázó fát. Megálltam, és percekig néztem ...

Nehéz figyelni az autóútra ...

Kedvenc vízem a környéken !

Amúrok hada napozott, fürdött az őszi napsugarakban

Az égen ragadozók köröztek

Hollók krúgattak

A legnagyobb meglepetés mégis ez a szarvas volt ott, a "mini-Toscanában"

Ezt az összeállítást. ezzel a Száron készült tájfotóval zárom.

Kedvenc évszakom az ősz és tavasz.
Ezek a színek végtelen örömöt adnak, az elfáradt léleknek.

Nincs még vége !

Szári hajnal

Azért szeretem Bicskét, mert 10-20 perc autózásra szebbnél-szebb helyekre juthatok el. Óbarok, Nagyegyháza, Csálvár, Szár ... Szinte bárhol a környéken "Varázslatos magyarország-ot játszhatok". Titkon a szívem csücske Szár, Szárliget, melyet legutoljára fedeztem fel. Mindenütt találni vizeket, vadakat, érdekes madárvilágot, és csodálatos tájakat, kisebb hegyekkel, dombokkal, művelt vidékekkel, hamisítatlan vidéki falvakkal. Szár izgalmas. Találtam egy jó helyet, ahol kis területen egyben van minden, ami kell. Látogatni érdemes, hosszan, cserkelve ezeket a vidékeket. A 2020-as év első útja, egyértelmű, hogy ide vezetett. Január 3-án hajnal 05:30-kor indultam, hogy megfigyelhessem, milyenek itt a hajnali fények. Szeretném megosztani ezeket az élményeimet ebben az újévi blogbejegyzésben.

 A hajnal első fényei

 Nem monhatom, hogy melegem volt

 Megérkezett a reggeli aranyóra

 Melengettek a reggeli első napsugarak

 Vadlesek mindenütt

 Ide majd bepakolom magam egyszer

 Felfoghatatlan pillanatok

 Az első fenyőrigó

Holló-látomás

 Hideg és meleg fények

 Csodás formájú fa dacol a hideggel

Visszafelé ...

 Kellemesebb, napfényes reggel. Előjöttek a fenyőrigó csapatok

Mezei veréb 

Megmutatkozott a Zöldike is

Fenyőpinttyel is találkozhattam

Hajnalban kezdődő hosszú cserkelésemnek, az idő közben kővé fagyott lában vetett véget.
Hazafelé vettem az irányt, hogy a meleg szobában ihassam meg a forró narancsos teámat.

Felfoghatatlan ajándékokat kapok.

Tündérvölgy - Budakeszi környékén (2013.04.27)

Hajnalban felkelni kifizetődő. Olyat ad a természet ilyenkor, ami napközben nem látható. Fényekben, élővilágban ... További külön nyereség, hogy a napunk hosszabb, több minden belefér. Feleségemmel 05:00-kor már kint is voltunk a terepen. Budakeszi környékén van a "mi völgyünk". Hegyek, völgyek, tisztások, mészkő hegy, részlegesen fenyves-erdő, szikes domb, nyílt fennsík, vegyes-erdő. Mi kell még a boldogsághoz ezen felül ?

Fel sem jött még a nap a horizont fölé, mi már a vizes fűben lépkedtünk célunk felé, a meglehetősen hűvös hajnalon ... Tele várakozással, reménnyel, hogy na mégis csak felkeltünk, hátha betekintést nyerünk az erdő és tisztás reggelébe, vele nyújtózva, vele ébredezve ...

Amint leértünk a völgybe Budakeszi környékén, pár lépés után csurom vizes cipőben lépdeltünk tovább. Legmélyebben a szívünkben reméltük, hogy talán lesznek őzek, vagy valami vadféle, ne adj Isten esetleg talán róka ... Nem kellett túl sokat várni, körülbelül 100 méterre, egy fehér virágokba borult cserje mellett nézegetett minket egy őz. Kíváncsi és kitartó volt. Én pedig nagyon hálás a türelméért ...

Az első őz kora hajnalban

Persze a tájképeket sem lehet kihagyni. 

A suta és a kis gida

Megvárta, míg eltávolodtunk, majd az erdőhöz szaladt

Futott, szökellt, míg át nem ért a tisztáson..

Ez a domb, minden oldalról gyönyörű, a sziklás felén is

" Széles, tágas a tér ... "

Nehezen jöttek meg a fények, de mi jártuk az utat, és láttuk, ami szép

Más szemszögből ...

Szóval ezért Tündérvölgy

Kakukk a fán (120 m)

Majd röptében

Megfogalmazhatatlan

Hollópárok is laknak erre ... (Tudom, ez egy Holló)

Rengeteg a virágzó zöld

Pár nap múlva ezek is kinyílnak 

Sok munka vár a bogarakra ...

Megérkezett a fény a völgybe is

Nincs fotó-értéke, de Seregély. 20 fős csapatot számoltunk

Mikor visszaindultunk a völgyből az autóhoz, és elpakoltuk a felszerelést, nagy élményben volt részünk. Az autóban ültünk már, mikor észrevettem egy Búbos bankát a fán. Megálltam, és újra összeraktam a cuccot, de ehhez ki kellet szállnom, mert mögöttem, a vezető ülésen volt a fotós táska. Mire felcsavartam az objektívet, és a fa felé fordultam, elröppent a kis drágaság. Soha élőben még nem láttam őt. Nem volt szerencsénk a megörökítést illetően, de gyönyörű helyen (egy kopasz fa tetején), igazi reggeli szelíd fényben figyelhettük meg, ezt a feltűnő, gyönyörű madarat. Ha sikerült volna meglőni F8 1/500 300 mm ISO 400-on, akkor csodás fotó születhetett volna. Így maradt az emlék, mely garantáltan el nem múló.

Minden másra ott a Master Card.

!!! Nem saját fotó !!!
Forrás: El Gran Zoo Blog