Ősz van újra

 A katasztrofális nyári melegben élni nem volt kedvem, szabadidőmben csak a kerttel foglalkoztam, és a hobbi-rádiózással, melyeket nem befolyásolnak a durva fények, sem a kánikula. Pihent egy kicsit a fényképezőgép. Ahogy mérséklődött a nagy meleg, és megérkeztek a finomabb fények, nem tudtam visszafogni a vágyat, hogy újra halljam a zárszerkezet működését, hogy újra kimenjek a környékünkre megcsodálni, a már viszonylag jól megismert helyek élővilágát. Elindultam hát kedvenc területeimre, Szárra, Nagyegyházára, Vasztélyra, Csabdi és Óbarok környékére. Sok szép pillanatot kaptam ismételten, ahogy évről évre itt, az új környezetünkben. Érkezik az ősz, jönnek a színek. Összegyűjtöttem most ebbe a blogbejegyzésbe, a megörökített élményeket, melyeket örömmel osztok meg. Lássuk, mi lapult a memóriakártyán, nézegessük meg együtt az apró csodákat !

Ha türelmes az ember, egész közel kerülhet az egerész ölyvekhez

Távozása gyönyörű, ennek fenséges madárnak, ahogy a nagy teret uralja ...

Ahogy ehhez az őzhöz is, a borongós reggelen ...

Több percen át figyelhettem, viszonylag nyugodtan viselkedett

Hazafelé fotózhattam ezt a fiatal tövisszúró gébicset

nagy meglepetésemre ezt a vonulni készülő, idén kelt szalakótát is, Száron.

Induljunk Vasztélyra ! Kezünkben a telefon, vázon a 150-600 mm

Tájfotóra (itt) elégséges a telefon. A gépen készen kell állnia a nagytelének ...

Nem volt szívem itthagyni ezt a gyönyörű fasort ...

Ezen a kapun jönnek ki legelni a haszonállatok

Színes tarkaságuk, és a kolomp halk zengése, kellemes hangulattal nyugtatja az embert

Mindig megragadtak a hatalmas terek, s az azokon elférő temérdek élet

Íme a főkolompos ...

Itt, a Vasztélyra vezető úton ettem meg reggelimet

Szemben a kopasz fán pihent meg az öyv

Próbált arrébb bukdácsolni, mikor megunta szemlélődésemet ...

Aztán belefeledkeztem újra a táj szépségébe

a szemközti domb ezer színébe,

s a lábam előtt, ebbe a sorsa végét járó lila ökörfarkkóróba

Mígnem megérkezett ez a gyönyörű őz, könnyed szökellésekkel

Tőlem nem tartott, de a szemközti bokor előtt megtorpant

Nagyegyháza felé haladva tovább, az út mentén csodálhattam

ezt a világos sárgában pompázó fát. Megálltam, és percekig néztem ...

Nehéz figyelni az autóútra ...

Kedvenc vízem a környéken !

Amúrok hada napozott, fürdött az őszi napsugarakban

Az égen ragadozók köröztek

Hollók krúgattak

A legnagyobb meglepetés mégis ez a szarvas volt ott, a "mini-Toscanában"

Ezt az összeállítást. ezzel a Száron készült tájfotóval zárom.

Kedvenc évszakom az ősz és tavasz.
Ezek a színek végtelen örömöt adnak, az elfáradt léleknek.

Nincs még vége !

Teendők a lesnél

 A nyári tomboló melegben nem jártunk a lesnél. Bezárjuk május közepe környékén, mert a "dobozban" olyankor már könnyen megy fel 50 celsius fokra a hőmérséklet. Ember legyen a talpán aki bent meg tud maradni. Szeptember elején viszont minden évben visszatérünk, és veszünk egy nagy levegőt, hogy felszámoljuk a nyár pusztításának eredményét. Gazosodás, különböző élőlények kitelepítése a lesből, úgy mint darázsfészek lebontása, hangyaboly felszámolása, üveg takarítása, medence megszabadítása a szunyoglárváktól, mindennemű felújítás, tereprendezés. Ilyenkor már tervezgetjük az etetési szezont, keressük a leendő etetőanyagot, agyalunk mindenféle megoldásokon. Kivonultunk most is, vittük a szerszámokat, melyekre mindig szükség van, vittük a vizet, a tisztító alkalmatosságokat. Akadt megelepetés, és feladat bőven. Nagyobb munka várt ránk, mint gondoltuk volna ...

Hát nem ilyen szépen kezdődött a történet ...

Előállt a fegyverarzenál

Mindenre gondoltunk - ezt hittük

Bepakoltunk az autóba, irány a les

A vihar, a szél és a lovak megtették a hatásukat ...

Az itató állapota nem lepett meg minket, kivéve a fólián felfedezett lyukak sokasága

A lovak szeretik borogatni az etetőt, és száttúrni az itatót

Bent a lesben, sok élőlény találta meg számítását

A lyukak és a szivárgás miatt, átázott az itató-medence tálcája. hagytuk száradni

Elő a fúrószárakat, jöhetnek a csavarok

Persze csak miután hazaszaladtunk értük ... Erre nem számítottunk !

Meg kellett erősíteni az alsó merevítőket, hogy a tálcának ne legyen hasa

Beástunk, leástunk, sok dolgot kellett újraépíteni, igazítani ...

"Órákat" szórakoztunk, hogy bevízszintezzük az itatót ...

Volt még fóliánk, kezdetét vehette a foltozás

Meg kell várni, amíg megmattulnak !

Kiástam az etető új helyét, lábait mélyebbre ültettük

Számítottam rá, hogy a tűző nap tönkreteszi a három éves etetőt. Jöhet a lazúr

Szépen sorban haladtunk, kezdtük a belsejével, tetejével ...

Több réteg ment rá. Maradt régről egy halovány lakkréteg ...

Úgy repült el pár óra, hogy észre sem vettük. Feltöltés indul !
Másnap vittem bele még egyszer 80 litert

Azt hiszem új festékréteget igényel, hogy víztaszító lehessen

Kifakította az UV ... 

Készen vagyunk. Következő lépés az itató szélének dekorációja lesz

A lovak ismerik a villanypásztort. Most nagyobb távolságban huzaloztuk körbe a lest

Így már nem érik el sem a vizet, sem pedig a beülőágat, de az etetőt sem ...

Zajlik a vonulás, várjuk a madarakat

Következő alkalommal festeni fogunk, és a belső teret csinosítjuk majd ...

Nyári pillanatok

 Ezen a reménytelenül forró, aszályos nyáron, a munkanapokon elszenvedett forróság miatt, nem volt már kedvem és erőm fotózni menni. Lehangoló pusztítást végzett a meleg, az eső hiánya, és fotózgatás helyett, a kertet próbáltuk úgy-ahogy megmenteni a teljes pusztulástól. Redőnyök lehúzva, túlélés este 6-ig, és csak utána mentünk ki a házból a hétvégeken. Igyekeztünk minden munkát az kora esti órákra időzíteni, munka pedig akadt bőven. Így telt el a nyár. Volt azért kevés alkalom, vagy szép kerti pillanat, amikor csak kézbe vettem a gépet, és megörökítettem amit láttunk. Ma, szeptember első szombatján már érzem a "mehetnéket", a Nikon akksiját feltöltöttem. Nem öl már meg a forróság, a tűző nap, így indul a fotózás. Megnézzük majd, mi a helyzet a lesnél, felkészítjük azt az "ősztől-tavaszig" szezonra. Lehet, hogy nem is ártott kicsit pihenni. Nyáron fotózni csak a hajnal - kora reggel, illetve a késő délután, kora este idősávban lehet, de én reggel négykor fel nem kelek. Elég nekem munkanapokon átélni azt, hogy az óra megszólal, és ketté töri a legszebb álmaimat ... Egy szó mint száz, felébredt bennem a fotózás iránti vágy, s ennek teret is engedek, pontosan úgy, ahogy jólesik majd ! Viszont most nézzük, milyen szépségek adódtak, az idei nyár során !

Hiányoztak már a jó kis tájfotók ... Száron van rá lehetőség.

Május vége felé, még zöldellt a táj

Ívekben és kontrasztokban gyönyörködhettünk ...

A földút porában megbújó szépség

"Közönséges" gyöngyházlepke. Szárnyai fonákja számomra csodaszép

Folytassuk a sort a gyönyörű Kardoslepkével ...

Ezért ültettük a nyáriorgonát. Ha meglátom őt, már rohanok is be a "csőre töltött" gépért ...

Nemkülönben akkor, ha Nappali pávaszem érkezik !

Nem tudom most sem megfogalmazni, hogy mit érzek. Gyönyörű !

Szeretjük a kertünket, egyre bővül benne az élővilág.
A Nikon pedig mindig hozza azt, amiért szeretjük ...